egy kicsit most feladtam
egy kicsit bele is haltam
probalom masok altal ismerni, megelni. a legnehezebb az egeszben, hogy nem masokra lenne szuksegem, hanem rad, hogy kisajatithassalak egy kicsit. egy percre, egy orara, egy estere. talan.
csak pillanatok voltak, amelyekben mindketten ott voltunk. te mosolyogtal, en nem mertem.
te ereztettel, en meg feltem. eltakartam az arcom, gondoltam ugysem tetszene. most sem tudom, mi volt akkor.
tobb vagy kevesebb, mint amit elni mertem.
tobb vagy kevesebb, mint amit neked mutatni mertem.
es talan nem is szep, hogy mult idoben beszelek rolunk. hogy hangozna jobban ? ha nem is hangozna sehogy, ugye ?

ragadjunk csak bele ebbe, a felettebb szivacsos allapotba, ahol az almok meg erzeketlenul suroljak arcom, es olyan teljes dallamokat dudolnak, melyek kenyszeritenek, hogy kepes legyek hinni, ez a valosag

hogy egyszer ugy szeressek
hogy mondjuk viszont
ne ugy hogy elkapom, ellököm
hanem hogy elcsereljuk
eleteken at rejtett kincsunket
azt amink van
nem azt amink lehetne

szerelmesnek lenni

az eletbe
egy alomba
egy pillanatba
egy mosolyba
egy mozdulatba

.......
vagy csak ugy erezni mintha
az a konnyelmuseg, az a gondtalansag
a folyamatas lelkisulytalansag amiben uszkalok
minden mozdulatom teljes, egesz, kerek es noies
gondolatom egy ertelmes sincs, egyik sem teljes, csak lilamamorba martogatott foszlanyok

opp, egy itt

egy ott

megolelem, beleburkolozom az erzesbe
tudombe lelegzem, elszedulok

lelekuniverzumnyit zuhanok

egyszeruen csak boldog vagyok

nem szeretem, amikor ringatnak, enekelnek, babusgatnak, mert annyira konnyu megszokni a szepet es a jot, a viszonzott erzelmeket, ami ugyebar a kepzelet leghatekonyabb osztonzoje
na, es ha mar magasan vagy a leleklovon, akkor esel a legnagyobbat, es persze, hogy pofara
betorik az orrod, kitorik nehany fogad, levalik egy darab a lelkedbol, megcsunyulsz, faj is, rossz is

mindig a legfeltettebb es legszebbnek igert almaink tornek ossze es minket is szilankosra

latom ahogy minden darabokra hullik, elmosodott arckepem a potyogo szilankokban

hangtalanul uvoltok, es terdre rogyok, feladtam

valtozoban

lekapcsolni a gondolataimat es sotetseget teremteni
olyan sotetet, hogy meg csak botorkalni se tudjak
a gondolataim meg vegkepp elbujjanak onmaguk elol

megmozdult
láttam
pislogott
és elmosolyodott

az életem


a szív újra dobbanni vágy
a lélek remegni
az elme összezavarodni
az érzés élni

lélegzem

betegesen kapaszkodom abba az érzésbe
már az ujjaim belefehérednek, a szívem beletompul

te meg csak mosolyogsz amikor felnézek, és nézel, azzal az igazán oda vagyok érted nézéssel

én meg már nem tudom hova tenni ezt az egészet
annyira jó és annyira rossz
szeretnélek, és szeretlek is, de csak félve, csak magamban
de még magamnak sem teljesen bevallva, nem merném, tudom, hogy abból egyszer már nagyon rosszul jöttünk ki

rossz, hogy néha felbukkansz, felbojgatod az életem, az érzéseim, és persze ebben csak a néha a rossz

vagy amikor megkérdeztem, hogy végre elolvastad-e a hajnal novellám kéziratát, és félve felnézel, teljesen álomhártyás pupillákkal és igazán elvarázsolt tekintettel azt mondod hogy gyönyörű és hogy hihetetlen hogy neked íródott, na akkor vesztettem el megint a fejem

a legjobb, hogy ezt mind magamnak írom, és talán alig akad valaki aki olvassa, te pedig biztosan nem vagy köztük ...ennyi, ami megnyugtat, hogy nem fogod megtudni mi az ami bennem kavarog
és amennyire kishülye vagy, a bamba tekintetem mögül nem fogod tudni kigondolni, hogy mi is történik bent

és összefüggéstelen volt és semmit mondó
nem tudom kifejezni az egészet
sajnálom

életemben először, azt érzem hogy nincs mit mondanom az embereknek
nincs meg a késztetés hogy akár értelmeset, akár értelmetlent kiejtsek a számon
saját magam nem értem, mért várnám hogy majd mások ?

én vagyok a mindig kedves lány, akivel nincs semmi probléma
mindig te vagy a problémás, tudom
de értelmes indokot nem tudsz rá adni, hogy mért bántasz, és választasz el magadtól
hagysz ott köszönés nélkül, emésszem csak magam
neked azt mutatom, hogy igazából nem érdekel, de közben nincs más amin törném a fejem egész álló nap ..........


tudod mit szeretnék ?
eltűnni
nem magam elől
csak előled
de valamit hátrahagynék, ami mindig birizgálná a kislelked és éreznéd hogy létezem és hogy hiányzom
de ilyen nem lesz, gondolom
pedig szeretném

de ez én vagyok

te magasfokon műveled az eltűnést
és mindig hátrahagysz valamit ami mindig birizgálni fogja a kislelkem és tudom hogy létezel és tudom hogy hiányzol

egyre nehezebben viselek mindent
úgy érzem, minden jó, és persze hogy rám szakad a plafon
mindig akad valaki, aki szembe jön nekem
a lábamra lép, gyomron vág, majd még arcon térdel
persze mindezt szögesdrót gyengédségű szeretettel, hogy azért mégse fájjon annyira, de azért még én érezzem magam rosszul


jól megy, emberek !

jön egy kis áramszünet
egy kis kiradírozódás
egy kis feledésremélés

magam leszek a parton az álmaimmal, a jelenemmel és a pillanatokkal
engedem majd hogy mélyre húzzon
hogy megpróbáljon megfojtani és talán nem is fogok küzdeni ellene
és megfulladok ezerszer
ezeregyedikre pedig csak pofán vágom az életem
és továbblépek

szeretem
kergetem az álmot
élek a gondolatban

nincs nincs nincs és nem tudom mikor lesz
hiányzik
eddigi életem legédesebb búcsúja volt, szerencsére nem végleges, legalábbis remélem
hiányzik a jelenléte
ilyen még nem volt velem .. mindig mondták hogy van ez az űr, ott bent és hogy az nőhet és rossz lehet, meg hát űreskedik
sosem hittem
most már tudom

ma valahogy annyira az volt az érzésem hogy újra tizenöt vagyok, és most kezdek el koncertekre járni, most kezdem megtalálni önmagam, persze, valószínűleg ezt az is nyomatékosította hogy egésznap 30Y-t meg kispált hallgattam
mint két éve: )

az egész napomat a múltban töltöttem és annyira nem tetszett
hiányoznak az elsők megélésének pillanatai
már semmi sem ugyanolyan, mint az az első volt, és nem is lesz
nem mondom, hogy nem bánom, csak a boldogságom kisrészét elveszi tőlem, így pedig nem teljes, és mindig ott lesz egy kevés melankólia az ilyen dolgok mellett
nem rossz, nem rossz, mindig is szerettem ha nem a legboldogabb minden, mert ugye magas lóról könnyű pofára esni, de néha hiányzik, hogy ne csak újraéljem, hanem megéljem azokat a pillanatokat

István üzenete:

*ha egyfolytában olyan érzéseket élnél meg, mint amilyneek az első érzései

*akkor az lenne szar

*mert kb annyira szart sem érne

*bár lehet hogy csak én nemértem mire gondolsz

igazából, egyedül
és élvezem

az érintés hiányzik nagyon

ő fél tőlük
ő meg nem érti
ő meg azt hazudja hogy nem érdekli

ő összetört
ő csalódott
ő szégyenlős
ő meg nagyot mond

ő felszínes
ő ezt lenézi
ő meg azt hazudja neki nem kell senki, neki jó egyedül, pedig titokban sárgulva nézi
és kivétel nélkül egyik sem érti

mindig jó csaja van
a zenésznek mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
a zenésznek mindig jó csaja van
mindig jó csaja van, ha dagadt is
mindig jó csaja van, ha szakadt is

ő nagyképű
ő rajongótípus
ő túlegyszerű
ő meg túl cinikus
ő befordult
ő kikábult
ő meg nem lányt szeretne hanem fiút

ő most azt hiszi, hogy cinkelem, de higyje el hogy nem teszem, csak örülök a helyzetnek
és nem gondolom hogy én vagyok az okosabb gyerek
de annyit mondhatok hogy gagyi a fuxod, a legcsillogóbb ékszered az úgyis a csajod

mindig jó csaja van
a zenésznek mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
a zenésznek mindig jó csaja van
mindig jó csaja van, ha dagadt is
mindig jó csaja van, ha szararc is

nem a melód a lényeg
félre ne értsed
csak arról beszélek, hogy ne legyél már ilyen görcsös
és merjél bízni
lehet meg fogod szívni
de talán nem

és akkor azt mondhatod majd

mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
neki mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
mindig jó csaja van
mindig jó csaja van

pénteken aztán megváltam hajamtól
korszakot zártam nyitottam, mintha még pálfordultam is volna
valami más, minden jobb(:
egyre könnyebben kezelem az emberi kapcsolatokat és már kezdem legyűrni a veletek szemben állított félelmeket
hétvégén többfelé is voltunk bulizni, és rengeteg új arccal találkoztam
egy percet sem bánok semmiből
és egy hajszálat sem(:

istvánhoz ragaszkodom, őrá szükségem van
vele plafont bámulni is élmény(:

kezdek kiszakadni lassanként az eddigi életemből és változtatni, nemsokat, csak éppen annyit hogy pozitívabban éljem meg a dolgaim

köszönöm mindenkinek aki támogatott meg minden(:
éééés róza ! köszönöm hogy új színt hoztál az életembe(:

i feel like flying

egy olyan világban, ahol nincs több eltitkolt érzés. egy olyan világ, ahol nem bújhatsz el egy kemény külső mögé, ahol nem védheted szívedet bevehetetlen falakkal, és nem véded elméd gyümölcseit vagy érzéseid valóját érdektelenség és nemtörődömség mögé. ott nem lenne kétség, se bánat, se önmarcangolás, ahogy most. el kellene mondanod mindent. egy idő után nem elég az, hogy érzel valamit és nekem tudnom kéne, hogy így van. az idő teltével ez kevéssé válik. a kötél lassacskán elszakad, ami összetart minket. hajdanán erős volt, erősebb mindennél, de sok dologgal gyengítetted te is, én is.
rengeteg dolgot vágtunk egymás fejéhez, én mégis mindig csak a jót láttam benned. talán az egyedüli vagyok,aki még ma is hisz benned, de nem tudom, hogy ez fordítva is így van-e. most messze vagy tőlem, mégis minden éjjel veled álmodom.
egyetlen könnycseppet sem vagyok hajlandó újra ejteni érted, remélem megérted. nincs több esély, nincs több akarat, nincsen semmi új a nap alatt. csak te meg én. a szerelem és a gyűlölet igen közeli rokonok, ezért gyűlöllek annyira, hogy megkockáztatom: elfelejtelek!

nagyon fontos, hogy nem lehet valakit szeretni és közel kerülni hozzá annak a veszélye nélkül, hogy vége ne lenne a kapcsolatnak. tehát, ha valahogy úgy rendezitek el a kapcsolatotokat, hogy biztos, hogy annak soha nem lesz vége, akkor az nem is lesz intim. akkor az rabság. minden, amit az ember annak érdekében tesz, hogy biztonságban érezze magát, rabbá teszi. az élet akkor érdekes, amikor az ember 100%-ig veszélyesen él. mert azt hiszem, már mondtam, hogy az élet veszélyes. a halál az teljesen biztonságos. amikor már meghaltál, akkor már semmi nem fog veled történni. legalábbis nem olyan dolgok, amiktől most félnétek. tehát sajnos, azért lesz az életünk unalmas, mert biztonságossá akarjuk tenni. akkor izgalmas az élet, amikor a veszély nagy.

lehet hogy túl nagy érzelmeket próbálok megélni
csak azt tudom mondani, hogy nem szeretem ezt az egészet így
amikor itt van, de mégsem
rossz, mert máshogy szeretném, de mindig a máshogy a nehéz
és ez két emberes munka
vagy pedig próbálkozik, csak nem vettem észre

néha úgy érzem szerepeket játszik, és az határozza meg hogy éppen hogy ébred
ez nem nekem való, vagy mégis
mert ha könnyen fejthető lenne, könnyen kezelhető kapcsolat lenne, unnám
de így meg kicsit emésztem magam, sőt !

megfogadtam, hogy lepereg rólam innentől kezdve minden .. dehát nem olyan vagyok, nekem szükségem van az érzelmeimre, ettől érzem azt hogy egyáltalán van valami ami miatt élnem kell, hogy megtudom élni a pillanatokat, akár jó, akár rossz ...

egyik este az erkélyen álltam, cigiztem és arra gondoltam hogy felállok a korlátra, és a többit a gravitációra bízom ..
talán azt kellett volna tennem .. elég sok minden történt mostanában és egyre nehezebb feldolgoznom .. persze, lehet most a kérdés hogy deháát mibajom van ? a faszomnak sincs kedve leírni, mert senki se éli meg úgy ahogy én .. senki nem látja úgy a világot ahogy a másik ..

nekem már könnyebb lenne

igen, csodának neveztem, mert az volt
még most is az
hihetetlen

megmosolyogtat, kiszínez, elbeszél
szeretném ismerni
szeretném hallgatni ahogy mesél, ahogy szövi a történet fonalát
szeretném felvidítani
szeretnék lenni neki
kíváncsi vagyok és kapzsi

egy időre elvesztettem a fonalat .. nem tudom, miről szól a film, kik a szereplők, mi a francról beszélnek, nem hallom a zenét, nincs meg a pattogatott kukoricám, és nem tudom merre a kijárat

ls ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. de nem tud. akármennyire próbálja, nem tud. az álom üldözi majd tovább. lehet, hogy egy napig. lehet, hogy egy életen át. ezt is megtehettem volna. megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. de ezt nem akartam. elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. ezért jöttem el hozzád. nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.

hogy is volt ?
jaigenigen, persze


nem emlékszem
felkavarom, felkavarodom
sajnálom, mostanában egyre gyakrabban
hogy nemtudok mappákat nyitni írásvédetté rejtetté tenni az agyamban
a lelkemben
könnyebb lenne
nem látnám, nem foglalkoznék vele
nem húzna be

szokásom mindent túlanalizálni
addig boncolgatom és kombinálok amíg olyanná nem válik, hogy egyáltalán nem tetszik
persze hogy rossz
és ráadásul magamnak csinálom
































taníts meg a máskéntre

valahol felsercen egy élet
a levegőt a cigaretta füstje kékesre változtatja míg semmivé nem válik

sssshá
min is gondolkodtam ?

figyelem ahogy a kis sárgacsík boldogan szalad körbekörbe a csoffadt kis halállovagon
szinte hallom ahogy sikítva nevet hogy percről percre egészségtelenebbé válok

vele nevetek
mi mást tehetnék ?
néha őrültnek érzem magam
néha nem
néha nem is létezem

hogy is lenne jó ?
vágyom

mintha érdekelne

tom cruise vagyok. a lazaság megtestesítője, és nem számít, ha alsógatyában táncolok egy bálteremben. olyan laza vagyok, hogy rá sem kell néznem a körülöttem úszkáló félmeztelen nőkre ..

looking at your photograph, thinking how you make me laugh
you put a sparkle in my eyes, and give me crazy butterflies
my body lingers with your smile, thinking that I just mightve fell
i miss you baby, can you see me, cause it feels like hell
and when youre not around, i need an, i need an, i need you
and when im feeling down, i want you, i want an, i want you

i read your texts that made me smile, but i aint havent for awhile
i know youre sleeping this time zone, but im still staring at my phone
and your always there for me, i even see you in my dreams
my sacrifice, my paradise, my happy ending to the least
every day and every night, im wanting, im wanting, i want you

énse értem ezt most

a meggátolt impulzus túlárad, és az árvíz neve érzés, az árvíz neve szenvedély, az árvíz neve még az őrültség is: függ az áramlás erejétől, a gát magasságától és tartósságától. a gátolatlan ár simán lefolyik kijelölt csatornáin, egészen a nyugalmas jólétig

*

menj kirándulni a valóság elől, amikor csak kedved támad, és úgy jöhetsz vissza, hogy még a fejed sem fáj, mitoógiát sem kell csinálni belőle

*

groteszk

ki hazudtolhatna meg, ha azt állítom, hogy átlátszó csalásokkal telített a négybetűs élet több évtizedes vizsgaidőszaka, ahol mindenkinek igaza van ? vagy mindenki téved ?
hétköznapi futkározás az egész, miközben szembenézünk saját korlátainkkal, önmagukat éltető akadályaink tömkelegével, a legyőzhetetlen nehézségek sorozatával, melyek mások által élt hamis énjeink belépői a következő kategória páholyába. alternatív kiút a mocsárból, mert helycsere nélkül maradnánk a pöcegödörben. szegények nélkül nincsenek gazdagok, különbségek nélkül pedig maga a lét is csak illúzió.
miért ?

kérdések tömkelegének őse, az örökre megválaszolatlanul maradt kíváncsiságba merülő felnőttlét költöi, egyszavas értelemkutatója. egy olyan határ, amit az idősebbek húztak meg a náluk fiatalabbakkal szemben, tudtuk ellenére. lehet az ember akárhány éves, mindig lesz egy öregebb, aki jobban tudja, és az ifjabbat ez úgyis kevésbé érdekli.
fenn lehet hordani egy orrot a homlok felett is, de ott csak jobban kilátszik az orrszőrzet.

a világ zöldesbarnából kékesszürkére változik, és hiába látták az öregek, hogyan lesznek a korok egyre sötétebbek, a fiatalok látni vélik a jövőt, amint színesebb lesz a múltjuknál. a felhőtlen gyermekkor kék egén mégis folyamatosan gyűlnek a viharfelhők, az érzékek egy újabb miértje, mely ámulatba ejtően csodálatossá formálja azt az éjszakát, amikor tisztán látszanak a csillagok millióéves múltjai.
unalmas életében az embernek folyton rengeteg dolga van, ami azonban nem elég izgalmas, amennyiben a tétlenség fátyla borul mozgalmasságot nem ismerő napok egymást követő láncára. mint a hideg bilincs, ami fogva tart, nehogy megérintsd az előtted táncoló, gyönyörű női testet. avagy mégsem ? Arról a nőről tudod, hogy megkapod, de utána furamód nem kell már annyira, csak órák, napok, esetleg hetek elteltével, mikor végre megérezted a hiányából áradó unalmat.
csalás !

' nem szép dolog valakit kibeszélni a háta mögött ! ' - mondjuk könnyelműen, mint általában klisék ezreit, persze ezt igazán csak másoktól várjuk el saját magunkkal szemben. mióta is lett ez akadály ? persze, titkokat kifecsegni nem szabad, sem a másik ellen beszélni a háta mögött, de megtiltani ezt csak úgy natúr... ez új ! sőt, inkább hangzik úgy, hogy a kevésbé izgalmas részeket az ember megtartja magának, mert mindegy is, és csak a tartalmasabb pletykákat meséli el. persze általánosítás ez is, de csak mert abból indulok ki, hogy még a jelentősen pletykaellenes emberekre is jellemző a fentebbi.

furcsa dolog az emberi álszentség, mert az ember már észre sem veszi, sokszor nem is tudatosan csinálja. sztereotípiákkal hitegeti magát, hogy mi helyes, mi nem, de ha arra kerül a sor, mégis saját szava ellen cselekszik, és még csak nem is tudja magáról. vicces is tud lenni az ilyen, főleg, amikor értetlenül áll az előtt, hogy az árcába mondják: ' te, barátom, akaratlan hazugságba burkolózva tetteted a náladnál jobb embert ! '
ezer és egy ilyen tulajdonság van a legtöbb emberben, mert szebbnek és nemesebbnek próbálunk látszani annál, amilyenek valójában vagyunk, pedig nem elhitetni kellene a külvilággal, hogy az igazság ellenére is így van, hanem kiszűrni ezeket az életünkből. de mit tehet az egyszeri cselekvő ember, aki bele sem gondol az egészbe ? semmit. tudatlanul menetel tovább, észre sem veszi, hogy minden utcasarkon miniatűr hazugságokat gyárt a világnak, mely már eleve ilyenekkel van tele.
csalás !

oly rengeteg formában gyenge az ember. úgy el lettünk rontva, mintha szándék szerint fogna el a hányinger saját bélműködésünk kudarcaitól. éppúgy mint sikereitől. egyetlen érvágás, és a test reakciója megváltoztathatatlanul pumpálja a vért oda, ahol a legnagyobb gondot okoz, figyelmen kívül hagyva az akaratot. egyetlen őszinte reflexünk az ijedtség, amely megbontja koncentrációt, kizárólag olyankor, mikor égető szükségünk lenne rá. egyetlen érzésünk sincs, mely akár szerelmes izgatottság, akár egyéb félelmeink hatására nem tehetetlenséget sugározva uralkodna el rajtunk.
szeretni csak az nem fél, akinek viszonozzák.

az elme egyébként is csak újabb rozsdás börtöne annak a rövidke életnek, ahonnan állandó jelleggel menekülni próbálunk. elégedetlenek vagyunk a tükörképünkkel akkor is, ha álmaink nőjének rúzsfoltjait törölgetjük arcunkról, mert csak azt a kaján vigyort látjuk a hátunk mögött, melyet sosem hallottunk még röhögni, mégis hisszük, hogy aki ennyire elrontott minket, az kezeit összedörzsölve kárörvend szerencsétlen felfogásunkon.
depresszió mindennek a gyümölcse. depresszió, melynek mértékéből eredően láthatjuk környezetünket a görbe tükör nélkül. depresszió, mely önmagát táplálja.
csalás !

minden ember a saját maga alkotta színészt alakítja, formálja, és még a szinkron sem a valódi gondolatokat tükrözi. örökös verseny folyik az élet felfedezettje címért, pedig a jelölést csak azok kaphatják, akik meg sem jelentek a forgatáson, mert helyette azt a világot bámulták, amelyikben önmagukat meglátták. a valódi önmagukat, smink és világítás nélkül, aszottan, mint a földre pottyant szilva, mielőtt kosárba tennék. ő már nem való a lekvárba. mosatlan rothadás csupán a lehullott, száraz levelek alatt, ázott földbe ágyazódott érték, mert végigélte életét, és nem próbált másnak látszani.
őt irigyelni nemesb, mint galambokkal szállni az égen, majd váratlan ajándékkal illetni az eresz alá merészkedőt. szabadságot megélni lehet önnön parasztságunk felvállalásával, a mások elöl féltve őrzött énünk hasztalan megtörése nélkül is, mert nem megmutatnunk kell a körülöttünk állóknak elnyomott lelkünk öndicsőített másságát, hanem megélnünk azt. és akkor ők sem fordulnának el.
az ember nem olyan állat, aki ne venné fel a földről még az aszott szilvát is, amíg valaki nem lép rá tiszta erőből, mert ami véletlenül nem történik meg, az már csak szándékosan tud.
csalás !

számtalan szúnyog lecsapása, és még több hangya eltaposása után is mi elégedetlenkedünk, ha bennünket nyomnak el, mert többnek tartjuk magunkat a nyolclábú, harapós dögnél, ha félünk is tőle. de még ha nem, akkor is. kiröhögjük a másikat a tükör túloldalán, és arcon vágjuk, ha viszonozni merészeli. ujjal mutogatunk a gyengébbre, akinek az akarata észrevétlenül múlja felül gonosz szándékunkat, mert meg sem fordul a fejünkben, milyen könnyen fakadnánk sírva az ő helyében. az ' ő ' helyében, aki mélyebb bugyrait járta meg a pokolnak, mint ahová bennünket emberséget meghazudtoló gúnyolódásainkért cserébe kívánna. kapaszkodunk felfelé a ranglétrán, és lerugdossuk azt, ki alattunk jár, addig küzdve, míg azokká nem válunk, akik mindenki mást rugdoshatnak. tátongó sebeinket marcangolva epével keveredett vért köhögünk fel, fizikai gyengeségünk ragacsos, vörös hírvivőjét, a halál közelségének piros lámpáját, mely végső figyelmeztetésként arcunkba robban.
' állj meg, Élet! Itt te nem mehetsz tovább ! '

maradunk veszteg, míg azt hisszük, van mit tennünk a továbbiakban, és el akarunk menni, ha úgy érezzük, semminek sincs értelme, de végül úgyis dolgavégezetlen leheljük ki lelkünket, ráhagyva a munkát a pár lépcsőfokkal alattunk kapaszkodó ficsúrra. lenézzük őt is, hiszen többet tapasztaltunk már nála, magasabbra jutottunk, megjártuk a túlvilágot is, és meg sem fordul a fejünkben, hogy alólunk egyszer bárki is fölénk kerekedhet, hogy egyszerre adja vissza, amit tőlünk egy életen át kapott.

meglehet, könnyebb elviselni a gondolatot, hogy mindössze a metafóra tükrözi hibásan a valóságot, és túlságosan belebonyolódtunk a nagy szavak elismerésre éhes halmazába, mert ennél jobb kifogást nem találhatunk arra, hogy úgy folytassuk vesszőfutásunkat, mint eddig is tettük, mielőtt valaki rámutatott volna világunk groteszk voltára.
csalás az egész, de legalább kimondtam, hogy az.
nem másért folyik ez a harc, mint learatni a pillanatnyi eufórikus győzelmet a kultúrálatlanság oltárán, melyhez mindenkinek rengeteg, szép, eredményes csalást kívánok !

fejlődésünk során megteremtjük a saját magunk világegyetemét

magic carpet days

az az igazság hogy unom
http://www.youtube.com/watch?v=l7bpFWzoyeg

de amúgy tényleg, a téltől már felfordul a gyomrom
nincs kedvem kimenni
tegnap annyira jól bevackoltam magam ágyamba, paplan meg takaró meg nagy zsák gumicukor meg vagy tíz liter tea
egésznap filmeztem és nem volt kedvem kikelni
komolyan nyárig el tudtam volna viselni

de neeem
ma reggel megint kelni kellett és menni
viszont az irodalom tanárom kezébe került a médiára beadott újságunk, aminek a végén ott virít a hajnal című novellám, valahol lentebb ott van, aki még nem olvasta
http://neszenekedd.blogspot.com/2010/02/juliuskozepen-volt-ket.html
és megkért hogy vigyek még neki : )
jéjj


lassan pedig a kiállítást is összeszervezzük miával a fotóinkból, remélem

ez még télen volt, amikor összevesztünk nagyon .. emlékszel ?

én sosem fogom elfelejteni




mindig jön, ha kell, ha nem. ha fúj, ha szakad, mindig ott van. talán eddig is mindig is ő kellett volna. mindig hiányzott valami, mindig üres volt és silány. jöttél, nem hoztál sokat, nem mutattál sokat magadból, nem árultad el ki vagy te valójában, ki lakozik benned kivel beszélek igazán, kinek a szemébe bámulok kinek a kezét fogom és szorítom olykor-olykor. rám hagytad. és ekkora utazást és felfedezést, a fejedben kutatást, a lelked kulcsának keresését... sosem volt ehhez szerencsém. így, ilyen erősen és alázatosan a másikba látni, olvasni benne, akár egy nyitott könyv. sohasem vártam a másiktól sokat. sohasem akartam, felszakítani a mély sebeit, sohasem akartam a múltban vájkálni. te jöttél, mint akinek nincs más, jobb dolga mintsem az én múltam kutatni beleásni magad elmerülni benne és megérteni.

és most. köszönöm ezt neked. hogy ilyen durván és egyértelműen a tudtomra adtad e nélkül semmire se számíthatok. mert durva volt és fájt. hogyan lehet az, hogy ha én nem kívánom, ho más kitegye elém azokat a lapokat, amit nem akart, te pedig ezt követelted tőlem. nem értettem mire föl, dacból és büszkeségből majdnem eldobtalak. hát, menj utadra, ha így kellek, nekem te így nem kellesz. aztán rájöttem. többet veszítenék, mintha beszélnék. de olyan nehéz erről beszélni. valahol örülök, hogy ez nem élőben történt. mert azt hiszem nem tudtam volna kikeverni a tökéletes arckifejezést, egy olyat amiből te mit sem sejthettél volna, mit érzek. képzeld, sírtam is. pedig mennyiszer mondtam már neked, hogy ugye a sírás, csalás. mégis csaltam. csaltam az érzékszerveimmel és most kinyilatkoztatom.

nem várok sajnálatot most tőled. csak azt akarom, hogy tudd ez mennyire fontos volt. mennyit fordult ettől az életem. egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy én akartam. és most milyen érzés ez, igazán felemel. olyat mutattál, amit nem ismerhettem volna meg. mindig is fél életet éltem. mindig is gyáva voltam mindenhez, és mindenkihez. és most jöttél, felforgatsz mindent körülöttem, a szerelmemet akarod titkon, én is a tiéd, de nem beszélünk róla. folyton rá hagyjuk, ahhoz sok idő kell. és tényleg sok idő kell hozzá. mégis megjelensz a semmiből valahol vártalak, valahol mégse, nem rád számítottam. tudtam is, hogy jönni fog, mindig jönnie kell valakinek, aki majd ezt mind megteszi. de mégse rád. másképp jöttél, mást hoztál, mást mutattál. én meg felkészületlenül. gyereknek érzem magam és lesütöm a szemem amiért így tudtam és éreztem mindig is. tudtam valahol nagyon mélyen, nem vallottam be magamnak, hogy ezzel így nem stimmel valami, valahol el van törve a kapcsolat, amit én nem hagyok kibontakozni. azt hittem mindig is, ez így jó, mindkét félnek, ez a halk csendben maradás, másik mellett elnézés. úgy érzem most bölcsebb lettem. nem kezdődött el teljesen, nem vagyok a közepén, messze van a vége, a teljesség vége, nehéz is lesz, fájni is fog, mégis hálám érte.

ezt már nem akarom tönkretenni

az elmúlt egy év alatt annyi kapcsolatomat tettem tönkre, hogy szerintem két kézen nem tudnám megszámolni

ésés nem jószántamból tettem tönkre
utálom bántani az embereket .. annyi minden kiveszett belőlünk már .. legalábbis a többségből .. tisztesség, őszinteség, szeretnivágyás .. de akkor ha már érzéseink nincsenek, legalább emberségesek legyünk már a másikkal .. de nagyon az se megy .. mindig csak ez az undorító hatalmiharc, nagyravágyás .. utálom, felfordul az egésztől a gyomrom



és amúgy meg mindig magamat adtam .. nem szoktam éppenséggel sokszor az eszemre hallgatni, mindig is a szívem után mentem
http://www.youtube.com/watch?v=Ubw4shxkvdI

sokszor ebből van a baj .. félnek az érzéseimtől, vagy épp a sajátjuktól .. nagy bátorság szeretni valakit és engedni hogy viszontszeressen ....


pár hónapja megismertem egy fiút .. de akkor még olyan szinten belevoltam gabalyogva daniba hogy sok minden mellett elmentem
azt hiszem, ezért sem vettem őt észre
beszélgettünk, élveztük egymás társaságát .. ami a mai napig megmaradt
és én nagyon megkedveltem őt
néha úgy érzem hogy már neki is sok vagyok .. és nagyon félek hogy elrontom valahol megint, és továbbra sem kellek senkinek
vagyis kellek, hogyne kellenék, voltak próbálkozásaim .. de ott nem éppen volt túl nagy hangsúly a lélekre fordítva .. inkább a testek elegyedtek beszélgetésbe, én pedig arra nem vágyom ....

ezt már nem akarom tönkretenni

- milyen színű a szomorúság ? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - hallod ? azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság ?
- mint a tenger, amikor magához öleli a napot. haragosan kék.
- az álmoknak is van színe ?
- az álmoknak ? azok alkonyszínűek.
- milyen színű az öröm ?
- fényes, kis barátom.
- és a magány ?
- a magány az ibolya színét viseli.
- mennyire szépek ezek a színek ! küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. a csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- és a szeretet ? elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet ?
- pont olyan, mint ahogy elképzeled, kis barátom - válaszolt a fa.
- na és a szerelem ?
- a szerelem színe a telihold.
- vagy úgy. a szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
majd messze az űrbe bámult. és könnyezett.

" túl régóta mindegy janka, és ezt te is tudod "

hogyan kell kikeverni az arcpalettáról a tökéletes kifejezést ?
hogy mindenki nyugodtan üldögéljen mellettem békés lelkivilággal hogy nincs semmi bajom


" szívd el ezt, és ne érdekeljen semmi "
és utána ?




elég szétesős volt a hétvége
valahol elhagytam egy darabot magamból
vagy eddig is üres voltam itt ott, csak mindig volt valami behatás ami egésszé tett
amitől legalábbis egésznek éreztem magam

most megint minden és semmi
a libikóka közepén csücsülök
és kiegyensúlyozom a lelkivilágom

nem tudom meddig lesz ez így
csak ülök

a tudatlanság áldás

és ha nincs tudatlanság, marad a kétely

mindig fennáll a lehetősége, hogy rossz oldalról fogjuk meg a dolgot

a távolság íze

hogy búcsúzol el valakitől aki nélkül el sem tudnád képzelni az életed ?
én leginkább sehogy

szétharaptam az alsó ajkam, ömlök belőle

szeretnék kicsit megszűnni
kicsit kiradírozódni
kicsit kitörlődni mindenkiből

csak egy pár hetet szeretnék, egyedül


szeretném magamat egy kicsit
csak egy kicsit hogy vagyok
csak egy kicsit hogy jóember vagyok
csak egy kicsit

a február úgy látom a környezetem számára az átmeneti időszak
pangunk a jelenünkben, bízva a jövőnkben
és várjuk a tavaszt
várjuk

igen, tudom

ez ma már a negyedik bejegyzés

de megint inszomniás vagyok, vagyis álmatlanságban szenvedek
utoljára akkor volt amikor augusztusból szeptemberbe fordultunk, és tönkrement a magánéletem, ráadásul a rohadék iskola is nyomasztott

hetekig nem tudtam aludni
kaptam teát
kaptam bogyót
kaptam ölelést
kaptam alvótársat

nem ment

aztán volt egy váratlan sms október elején
megint felbukkant :)
este pedig telefonált hogy találkozzunk
a fiú kiütötte az álmatlanságot
aludtam mint a tej
persze ahogy sajnos most nem aludhatok téli álmot, a tejalvás időszak sem tartott sokáig, de legalább tudtam
és álmodtam
és boldog voltam és öleltem, fejben

és a mai nap megint kizökkentett
megint nem tudom lehunyni a szemem
megint csak ülök itt
szűkül a pupillám
lassan megint rákezdenek a tűk fejemben
és zombulok egésznap
külvilág hangerő : 0
külvilág érzékelés : 0
mibaj ? - kérdés elhangzása : megszámlálhatatlan
ráérkező válaszok : 0

megint

megint megy a szenvedés, megint nem tudom hol a helyem
megint úgy érzem hogy bántottak, holott ez benne volt a pakliban, okkal történt valószínűleg, lelkileg megint vak vagyok
nemtudom mit kellene tennem, hogy egyszer végre ha már közelebb kerülök valakihez, akkor közel is maradhassak


megint csak tapogatózom majd, amíg nem találok valakit, akinek a keze után bizton nyúlok
akinek merek mesélni álmaimról, terveimről
akinek minden szavára odafigyelek, és amikor nem tud mit mondani én visszaidézem mit mondott régebben hasonló helyzetben
aki előtt el merek pirulni
akit szerethetek

sz. cs. t.

nyitok egy kávézót a túlparton, hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését, nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a bimbókból, szeretni fogom a csillagokat, angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit, hogy klaviatúra, nem veszek a kezembe

nem fogok azzal foglalkozni mi a feladatom, miből élek meg, ki utál, ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában, és beszélgetni fogok az emberekkel, illetve leginkább meghallgatni őket, akkora türelemmel, ami csak a birkáknak van

békésen fogok legelészni a kenderültetvényemen, ígérem

hánynom kell

felesleges bárkit is megkedvelni

felesleges

........
úgy érzem ha törölnélek az életemből valami szörnyűség történne

volna kedvem hogy jó kedvem legyen

néha fel sem fogom, hogy kézenfogva elsétálgatok az évekkel
ma is rábukkantam két évvel ezelőtti beszélgetéseimre, a kétezerhetedik évi nagyszerelmem
és milyen hülyeségeket írogattunk, és naivan hittünk mindenben, amiben közös reményt láttunk


de én mindig is zűrös voltam egy kicsit .. legalábbis ez az általános vélemény
gyakran gabalyodom bele a lelkébe, nem ismerjük egymást, az a baj
de legalábbis nem tudom összehangolni a szürkeségemmel
hiába sorakoztatom fel az észérveimet, fittyet sem hány rám
egy okádó lélek, gyönyörű
mondom neki, egésznap fűzögetem, hogy ez így nem lesz jó, ne csináld
nem ér semmit
érdekes, hogy nem tud annyira racionális lenni, mint én
mért nem lehet csak egy kicsit gondolkodni ?

mert az a te feladatod, te nagyon lila

ne nevezz így, már kértelek, én szürke vagyok, sosem leszek lila, ártana a biznisznek

perszepersze, lazíts már a tekervényeiden, felesleges egésznap járatnod magad, őt úgy sem te érdekled, mikor hallgatott rád utoljára ?

mindig rám hallgat először, de mindig benned reménykedik ....

naezaz .. agyon agyalja magát, de legszívesebben mindennek ellent mondva cselekedne, sőt meg is teszi

meg ..


hát igazából nem tudom hol rontom el mindig .. mert ha engem szeretnek akkor rosszul érzem magam és menekülőre fogom, ha viszont én szeretek, engem ejtenek fejre
vagy csak túl sokat agyalok

i've lost the use of my heart

a várakozásban van valami jó.
szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz
azután egész közelről csodálni a másikat
megismerni egy másik világot, az övét
így mulatni a perceket, és végül elbúcsúzni egy új találkozás reményében
és abban a várakozásban is lesz valami jó, lesznek ismerős mosolyok és integető kezek, és lesz másik világ, ami már ismerős lesz, de mégis ismeretlen
és lesz búcsú is, de nem lesz fájdalmas, mert tudjuk mindketten, hogy lesz újabb várakozás, ami megint hoz jót és mosolyokat és kezet és másik világot és búcsút és az új találkozás reményét

.................................................
van egy rendszeres olvasóm, már akiről tudok, mert azért remélem akad még :)
örülök neked kedves idegen : )

mára nincs bejegyzés ..............

http://www.youtube.com/watch?v=JbZzgwn-DHU

csak néha fut fel a pupilla néma függönye

a péntekem mindig rohanásból áll
rohanok álmomból a valóságomba
valóságomból a gondolataim rántanak ki
kívülről nézem magunkat
ülünk a padban, várunk
várjuk hogy a percek egymáson taposva rohanjanak előrébb és előrébb, szabaddá téve számunkra az utat


véget ér a hét, csengetnek ki
mi rohanunk az életünk elől, vagy éppen utána
emberfüggő
kedvfüggő
pillanatfüggő


engem a vonat vár, nem az életem .. az életem mindig velem van, csak nem mindig élek vele .. akár a boldogság .. mindig velem van az érzés, csak a lehetőséget nem kapom meg mindig hogy át is éljem


hideg van
sétálok az andrássy úton
körbevesznek életek
mindegyik mellett elmegyek
nem figyelek
várom hogy zöld legyen
várom hogy legyen valami
hogy jöjjön a cukrosbácsi és raboljon és mondja hogy minden rendben lesz, egy jobb helyre visz, ahol már mindenki ott van, akit szeretek, hogy kiderüljön róla, nem is gonosz, csupán csak szeret meglepetést okozni

hogy valaki megöleljen
hogy valakinek hiányozzak
hogy valaki csakúgy felhívjon és megkérdezze, janka minden rendben van ?
hogy valaki legyen nekem


hogy ne kelljen apám nevével élnem
hogy minden félreértést eldobhassak
hogy végre legyen látszata annak amit művelek


hogy végre észrevedd, te rontottad el és én csak szerettelek volna szeretni, amit te nem engedtél, mert mindig is első helyen álltál magadnak
hiába mondtál bármit is
hiába bíztam benned és vártam hogy várj rám
hogy engem akarj
hiába
és most már két hónapja hogy semmi
abszolut semmi
nem keresel
nem kereslek .. minek is ? hogy megint bánts ? hát annál okosabb vagyok
viszont sokkal jobban szeretlek
hat hónap amit soha sem fogok visszakapni
sem időben, sem boldogságban
fizikai jelenléted nélkül boldogabb és élhetőbb emberré tettél
és ezt köszönöm
de a találkozás múlt felül igazán mindent
én azt hittem meghalok egyetlen érintésedért
és meg is haltam, de újjá is születtem azon nyomban, azt éreztem hogy igazán élek
a kalitka amibe zártál nem fogság volt számomra
inkább önként vállalt boldog rabságom
elfelejtettem repülni
elfelejtettem önmgam lenni

és éppen tél közepén engedtél utamra, a kalitkát bezártad én pedig kint ragadtam
taníts meg újra repülni, tanítsd, meg hogy kell élni nélküled
hogyan kell szárnyalni a messzi fellegekben ? hogyan kell nem gondolni rád ?


máshogyan képzeltem
igazán el is feledkeztem rólad kicsit
amikor valaki megint megkérdezte hogy mi van veled ?
ilyenkor inkább nem mondok semmit
minek vennélek a számra, minek mondanék én bármit is rólad
hiszen nem vagyok senkid, nem is tartozom hozzád, a közöspillanatunk és emlékeink is ezt mutatják : )
köszönöm hogy átsegítettél a legnehezebb hónapokon
köszönöm hogy feledtetted velem a fizikai fájdalmat hogy megmutattad az egésznapos kötelező fekvésben is lehet jót találni
és hogy érdemes megtanulni újra járni
köszönöm hogy bántottál hogy nem voltál őszinte
de legfőképpen azt köszönöm hogy reményt adtál mikor azt hittem nincs tovább és hogy majd biztosan tolószékbe kerülök
..............................


megint elkalandoztam, megint neki írtam, sajnálom srácok :\
dehát ez már csak ilyen seb
talán sosem fog begyógyulni igazán


de azért próbálkozom : )



tud valaki adni egy sebtapaszt ??

im in trouble but it feels like heaven

ma minden porcikám ellent mond
legszívesebben már oldalakat írtam volna
de a gondolataim cserben hagytak
egy jó mély cserben
mi az a cser ?
vagy ez valami ragadványszokás hogy így használjuk ?
vagy tudatlan vagyok
nemtudom
aludni vágyom, de úgy érzem mégsem kellene
mintha szétszakadnék de közben meg ennyire sosem voltam még egyben

sírnék, nevetve fetrengenék
közben pedig szenvtelen arccal ülök itt

kiszaladnék a világból, fejemre húznám a takaróm és tél végéig aludnék
itt gépelek

emberek között lennék, én szeretnék lenni az utolsó a földön
telefonálok

táncolnék, bámulnám a falat
fekszem


üres az agyam ? az hát, tökéletes egyensúly. alkotói válság. valami nincs rendben. túl jó minden

júliusközepén volt, két fájdalomcsillapítö között

könnybe lábad a monitor. a szék támlája megsajdul a hátamon. az egér elgémberedett az ujjaim között. a padló zsibbad a lábam alatt. a poharam is ásít. álmos ő is. jóbarátom: Miss Nes Tea szomjas. megértem, hisz csak pár korty lötyög a gyomrában. mea culpa. a kongó csönd ráripakodik az éj halk neszeire. a cybertér összezsugorodott, érdektelenné vált, nem köt le milliárdnyi információ. kiszabadultam a háló fogságából. elengedett.
tagjaim úgy döntöttek, megmozgatnak. kimegyek a teraszra. tigrisem, mintha várt volna, azonnal mellettem terem. hűvös orrát tenyerembe fúrja. nem lehet nem megsimogatni. hálanyávogás. leülök a sámlira. cicám ölbe kéreckedik, meleg aranysárga szemeiben visszatükröződik a Hold. a ház előtt álló lámpaoszlop duzzogva sápadozik.

babusgató fültőcirógatás. dorombolás.
bármit tennék is, nem tudnám meggyilkolni önzetlen, tiszta szeretetét.
néha emberi tulajdonságokat keresek benne. aztán elszégyellem magam, amiért megalázom ezzel. rosszallóan néz rám, mert cigarettára gyújtok. mélyen beszívom. aztán sóhajtva kifújom. enyhe nyári éj. egy kíváncsi harmatcsepp anyukám egyik dzsungeli zöldségének levele csúcsán ringatózva bámul ránk.
kár, hogy nem ismerem ki magam az égi tárlatban. vajon melyik a taurus? és melyik az aqvarius?
messze vannak egymástól?
messze! sajnos nagyon messze!
egy madár szárnya szétmetszi a levegőt. a távolban a város fényei egyre sűrűbben pislognak. elnyomom az alig félig szívott cigarettát. Zsernyák egy navégreidejevoltmárprüszköléssel nyugtázza.
izmaim megfeszítenek, gerincem roppant egyet rajtam.
tarkóm megborzongatja a hús nyugati szellő. beleremegek a homályba. fülem távoli, felismerhetetlen eredetű zajoknak susog. ajkammal megnedvesítem nyelvem hegyét. újabb fuvallat. felkapja gondolataimat. röppennek.
valahonnan ismerem ezt az érzést.
le kellene feküdni. álmodni. téged.
még egy szippantás az éjszakából. lehajolok Zsernyákhoz, füleit kezembe ragadom, homlokához szorítom homlokom. megértően dörmög. tudja, ő tudja. köszönőn arcon paskolom. elkapja kezem. félelmetes, hogy ezekkel az agyarakkal hogyan tud ilyen gyengéd lenni. hihetetlen.

bemegyek. leültemkor a szék morcosan felnyikkan. semmi értelme, okosabb, ha ágyba bújok.
kapcsolat bontása. kilépés. hallódó zümmögés: monitor elszürkül. a ledszentjánosbogarfények kihunynak.
az ágynemű hidege felszítja a lázt a testemben. a kispárna a fejem alá gyűri magát. a paplan maga alá bújtat. lehunyom a szemem. aztán kinyitom. végül is oly mindegy. aztán mégis újra lehunyom. aludni volna jó. lassan vánszorognak a percek. imbolyogva. megint csigalassúságú órákat kell várnom, hogy láthassam, amint betűid szavakká, szavaid mondatokká, mondataid érzésekké alakulnak a képernyőn..
várok. rád. várok.
álmodlak

sunyinka

nagyonsooookat nevettem ma:D
de holnap történelem témazáró, szóval tanulok

elég jól megy, nem ? :D

namindegy, tartottam ma fakton kiselőadást és csak meséltemésmeséltem a csongor és tünde keletkezésének történetét, érdekességeket tükördramaturgiákról és beszélőnevekről, illetve a prostituált első modern magyar irodalmi ábrázolásáról
és mire befejeztem, a tanárnő annyira elveszett szavaim erdejében, hogy szólnom kellett kétszer hogy vége az előadásnak ... a tanárnő meg csak annyit mondott, sajnos ötösnél jobbat nem tudok adni ... hát az nekem mindegy, imádok beszélni szóval ez épp elég volt, az ötös meg csak pláne
okosnak is szeretek tűnni
mert annak nem éppen mondanám magam .. inkább fantázia dolgában felülműködőnek :) kifejezőbb

fincsi ez a chiliscitromos lays chips
bár citromlángokat beszélek, de ez senkit sem zavar, télen mindenféle tűznél jó melegedni ;)

tegnap megin bad request-et kaptaam ..

01 02 10 - take a breath, take it deep

hozzám szakállasan és vakolatlan érkeznek el a csodák

2 x 2 = 4

csipkebokor nyílik ki mindenütt
de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik
és aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik

az a legboldogabb akinek kifordítható a bőre

mert ki is nézhetne túl önmagán



amit fölállítunk, az föl van állítva
de amit fölállítunk nem jelent semmit

cashback

szinte a csontomban éreztem a mutatók vánszorgását
az idővel való manipuláció nem éppen egzakt* tudomány
mint minden művészet, ez is személyre szabott
én úgy próbálkozom elmulasztani a nagysemmibe veszett órákat hogy elveszek a semmiben, akárcsak ők
ölelő karjukban minden csak pillanatokká lesz
de tőlük messze, a gondolataimmal összezárva, egy évnek tűnik minden ezredmásodperc
ilyenkor ha tüsszentek, a szívem is egy évre áll meg, ami fura ha belegondolok
egy év szívdobbanás nélkül
pedig hogy szeretem hallgatni

milyen jó néha egy kicsit megállni, nemigaz ? :)
hiszen a legszebb pillanataink szépségbe burkolva rejtőznek el életünk másodpercei közt
és ha megállsz, csak akkor láthatod kibontakozni
hát állj meg, és segíts neki hogy megmutathassa magát


*megkérdeztem Sári Helyes Szabó barátomat, és így kell helyesen írni

.......................................................................

érzek
hogy átéli-e más ? és ujjong-e megrészegülten az élménytől ? ki tudja …
ki tudja más látja-e egy mosolyban az egész világot, egy érintésben az életet, egy csókban az örökkévalóságot .. érzi-e a szüntelen áramló, átalakuló szeretet minden rezdülését múló pillanatokban .. mert én igen
ma csak azt tudom, hogy van, akinek a lélegzetvételhez hasonló az élet ezernyi apró csodája .. a szépsége szürkülve veszti varázsát - mint a könyv - a rajongott földre hull feledten ..

az érzést őrizni kell . dédelgetni . osztozni rajta és megköszönni . ezt felejtik el sokan . amink van természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz . és itt követjük el a hibát . semmi sem természetes . nem a levegővétel, nem a megtett lépés, nem az erős szívdobbanás . csak addig, amíg birtokoljuk . addig, amíg balga módon úgy gondoljuk a miénk ....

és akkor a mai bejegyzés - a világ kezdete gyakran eljő

szeretem pestet
itt bármikor vehetek a teréz körúton, jóvágású fiatalemberektől jóminőségű " brend noje " stihl fűrészt .. állatokon embereken nem tesztelték, és még csak nem is használt !!!! ;}

vagy, ugyanitt húsz perc beszélgetésért kaphatok két doboz lipton teát, bontatlanul

van kismillió plusz kettő lehetőségem eltévedni [ nem, mintha szoktam volna, de komolyan ! ]

szerencsére/sajnálatomra láthatok fiúkat tucatjával, akik nem bánnám ha petróleumot pisilnének utánam az utcán [ ahogy anno drágajó nagymamám - r.i.p. - szokta volt kifejezni a lángoló szerelmet ]
és még, ha majdnem el is vágódom a magam ügyetlen módján a csúszós járdán szemük láttára, amit nem mással nyugtáznak mint édesmosollyal és egy ' csinoskis csámpa ' kommentárral, békésen hajtom álomra fejem, mert valószínű hogy többé nem látjuk egymást .......



másrészt pedig, amit magamnak is csak félve merek bevallani
elmondani nem merném senkinek, úgyhogy most közzéteszem, hogy olvashassa mindenki
az az a dolog lenne
amikor ajkaidat elhagyná ez a néhány szó valahol a pestiforgalmasság közepette, mikoris teljesen gondolataimba merülve csak vinne a lábam : ' héé, kicsilány, állj már meg ! '
és megfordulván ott állnál a 190 centiddel vagy mennyivel meg a 20 éveddel illetve a vaságyastul is 60 kiloddal nembeszélve arról hogy tejbe tök módjára vigyorognál, akárcsak nyáron, amikoris miután megütögettem vállad, megfordultál lenéztél és ideiglenesen megvakultál a zavarbaejtő kéktekintetemtől, ami akkor úgy csillogott miattad ..
mindegy, majd egyszer talán ez is eljön
addigis próbállak kicsukni a világomból, de azt hiszem beszorult a deszkád az ajtófélfa és az ajtóegészfa közé, szóval egy kicsit mindig bent vagy, te rohadék :}

amit tegnap nem tudtam közkinccsé tenni, mert BAD REQUEST 10 01 28

' szeretsz kérdeztem a fiút és vártam hogy mondjon valamit amitől kettéhasadnak a falak
az emeleti erkélyen állt alig értem fel a melléig-
sokáig vártam az eredményre de hogy semmi különösebb nem történt vörös úszódresszbe öltöztem és kimentem a tengerre ' - hetvenegy



küldök mindenkinek - már aki van olyan kedves és olvassa ezt a izét, szóval ezt a semmit - egy hatalmas mosolyt, kapj utána, holnap szükséged lesz rá : )

körülbelül egy hete olyan szinten működésképtelen volt agyam hogy az érzékelőreceptoraimról is levágta a bioáramot, következésképpen addig vakartam a bokám melletti éppen viszketésben lévő területet hogy egy tíz centiméteres felületen mind a hétrétegemet leviszkettem ..
de kérem szépen a mai napra már regenerálódtam is, csak hát aranyos kis emléket hagyott maga után az incidens, egy gyönyörű szép heg formájában, ami amúgy tényleg szép, kár hogy csizmát kell hordani és nem mutogathatom perverz és provokáló módon a bokám ;}

olyan jót beszélgettem tegnap éjszakába nyúlóan
fura, hogy ismeretlenek mennyire le tudnak kötni ezen a személytelen hálózaton keresztül
de azt hiszem ennek köszönhetően egyre kíváncsibbá és kíváncsibbá fogok válni idővel
és aztán ideje lesz szerintem, hogy lássak egy két fület [ igen, tiédet : ) ]


unatkoztam ma zuhanyozás után, és csak egyik lábamon volt zokni, úgyhogy jójanka módjára fogtam magam és amelyiken nem volt matéria, kilakkoztam a körmöm sötétszürkére
majd hanyagul eldobtam oldalvást a lábam, anyukám jött be kicsivel később, de lendületével együtt ki is vágódott szobámból, majd félperc múlva zoknival kezében tért vissza
igen, azt hitte, annyira fázom hogy elkékültek a lábujjaim :)


jóéjtsrácok

a d d i k t í v

http://www.youtube.com/watch?v=6ovW5HmRoGE


sokat mosolyogtam ma
döntést hoztam a továbbtanulást illetően
söröztem dévvel

és még a térdem is remegett
noha, nem dév miatt : )

azt hiszem gyógyíthatatlanul beleszerettem a szerelembe

_.

ez az egész nem ér semmit
de most komolyan
reggel felkelek

átlézengek ezeken a kibaszott napokon
nem csinálok semmit, penészedek minimum napi 6 órát rohadó iskola falai között
betegebben érek haza, mint ahogy elmentem

fáradtabban mint ahogy felkeltem
és hallgassam még a hülyeséget is
egyszer kéreckedek el egy nyomorult óráról, rögtön megy a kötöszködés, a parádézás hogy mért ? minek ?
ja, végülis csak suli mellett suliba járok, hogy legyen jövőm
de megkapom hogy ha ilyen problémáim vannak, igen a jövőm a problémám a gyilkosom a szeretőm egyszerre, akkor végezzem el levelezőn a gimnáziumot :D
ja, ezt így az osztályfőnök



jajde nagyon szeretem én ezt:)

épp hogy felébredek, az agyam felfogja a dolgot és máris megmentő üzemmódba kapcsol, várni kezdi az estét, nem mintha szívem nem másképp tenne

az este az én mentsváram
az én pihenésem, az őrületem, a vágyam
reggelem jövője

birtoklóm
álmaim titkos cinkosa
vágyaim ismerője

..................................
ésmindenminden, ami te már nem vagy nekem

we’re under the sheets and you're killin’ me

szeretném olykor meghosszabbítani a pillanatot, megtörni az időt – vagy legalábbis ágat dobni a kerék küllői közé
időrablás
időcsalás
flört az örökkévalósággal
kairosz


mint azt, amikor először hallottam ahogyan hangja összezúzta a némaság tükrét, mely a márványos vízen ezernyi darabra törhetett, és zúgása még hosszú percekig visszhangzott fülemben

a tekintete, a mosolya

az az érzés amikor velem szemben ül és tudom hogy vágyom rá és akarom, de nem tudom hogy elmondani, hiszen annyian vannak körülöttünk
szinte elveszettnek érzem magam a tömegben


vágyom az érintését, ölelését, fülembe súgott szavait
a pillanatot

ami talán örökre elúszott
pedig azt mondta hogy reméli sosem fog elmúlni

._

hé
vagyis szia
heló


nincs kölcsön ötszáz forintod ?


hallottam ma egy nagyon jó számot
a camp - stronger than jesus

és van benne egy nagyon nagy igazság
love can kill anyone

és rájöttem, hogy ha nem is az élők sorából távolítja el az illetőt, de a mindennapok forgalmas lelkivilágából pillanatok alatt kiírtja

érzem magamon

flying in unity

a nagy hidegben összeakadtam legjobb barátommal
nevettünk meg teáztunk egyet
elfáradtam

ölelj át, nehogy elszédülj

nehezen keltem .. kicsit mintha agyon nyomna ez az idő
mennék is, de inkább maradok .. maga alá temet a hideg .. nemcsak kint, de idebent is .. félnék kilépni túllépni átlépni .. pedig annyi a cél ..
kedvem lenne fotózni, de kisbandi - a gépem - épp meg van sértődve és aludna, szóval kiveszem a lelkét és feldugom a töltőre, had elégüljön ki ..
átülök az ablakba, csak bámulok .. hirtelen minden ráncos lesz meg olyan fura .. hiába, túl sokáig néztem, és amit láttam is .. nos hát az hideg és fehér, én meg utálom .. ropog, olvadfagy, csúszik, én meg fenékre esek miatta ..
te meg hiányzol .. nem is tudod mennyire .. talán már nem is érdekel hogy létezem .. próbállak felejteni, de ahhoz túlságosan is biztos helyen vagy a szívemben .. nem bánom, csak hát nem okoz túl nagy boldogságot hogy még mindig itt vagy, velem .. a sóhaj elhalt .. a könnyek hangtalanok, csak te üvöltesz, bennem .. ordítasz hogy nem kellek, de én mégsem hallom .. jól szigetel, csendben zakatol a folytonos folyamatos .. nem utál, nem szeret .. csodál és elfelejt .. majd .. egyszer talán ..
de még mindig veled álmodom .. ilyenkor legalább enyém lehetsz .. csak egy kicsit és te nem is tudsz róla, de engem tudatlanságod tesz éppen boldoggá :)

a szív megnyugszik az elme pihen

vörös szemek, fáradhatatlan tekintet, félmosoly, kócos haj, kókuszillat .. valahogy így indult a reggelem ..
nem várok sokat a napoktól, ebben a hidegben meg végképp nem .. a nyakamba zúdítja az idő a maga félelmét, én meg amilyen empatikus vagyok, szép lassan félni kezdek és fázni ..
múltkor olyannyira együttéreztem hogy mindkét hüvelykujjamra első fokon megfagytam ..
átlézengtem a mai napon .. üres tekintetek jobbra, üres tekintetek balra .. bírom amikor pillanatokra összefutnak életszálak, és sokaknak fel sem tűnik hogy elsétáltak valaki mellett .. pedig ha belegondolsz, mindenki maga az élet .. mindenki maga egy történet .. csak néha figyelnénk oda a másikra hogy honnan jött, milyen értékekkel bír, mit hozott magával, mi van mögötte .. csak néha jönne oda valaki hozzám és megkérdezné, hogy hé milyen napod van ? ésha mondjuk azt mondom hogy rossz, akkor megdob egy mosollyal és közli hogy minden rendbe jön, naivan hinnék neki, mert bátorság kell hozzá hogy megszólíts egy idegent, de megtenné, én meg máris színesebbnek látnám a világot .. kisgesztus, nem sok .. olykor még a barátainktól sem kapunk ennyit, igaz, akkor hogy várjam el egy ilyen személytelen világban, hogy bárki foglalkozzon a másikkal ..
annyi minden kering a fejemben, de nem tudom szavakba önteni .. a lelkemben tiszta, érthető számomra, de nem tudom átadni, pedig annyira szeretném leírni megosztani .. hátha még érdekelne is valakit

örkényörvény

van bennünk egy olyan jelzőrendszer, mely mindent letompít, hogy késleltesse a rosszat ..
elzsibbadt ösztönök .. míg testet nem ér, nincs különbség kiköpött cseresznyemag és egy kilőtt puskagolyó között ..


● egyetlen terve sem valósult meg ?
● ebben az országban ? - legyintett a portás - nálunk így múlik el egy ember élet .

nem kell

p says:
*ne haragudj, de bolond vagy... ez érzelmi dolog, mármint h jó minden...az agyadat kapcsold ki, ne gondolkozz, csak érezz, élvezd azt amit a lelkedben tapasztaész...ezzel h rágódsz, h ésszel próbálod uralni, vagy megérteni az érzéseid, nem jó
*majd ha tényleg eljön a rossz, azt érezd és akjkor gondolkodj azon, most ne, mert a jó pillanatokat lerontod
*bemocskolod, ha úgy tetszik
*és az neked sem jó, meg aki vagy ami nyújtja ezt annak sem
*ééééélvezd:)
*ennyi
*a negatív gondolatokkal negatív energiákat vonzol magadhoz, és hamarabb beüt a baj
*és akkor azt ugye magadnak köszönheted
*sztem nem kell ez neked
*persze könnyű ezt mondani
*de nemtom papíroztál-e már
*ott is az van, h csak hagyod h sodorjon az élmény, a hatások egyebek
*mást amúgy sem tehetsz
*ne rágódj, mert a gyomorfekély biztos nem kellemes dolog:P:D
*kaptál egy pozitív energiát, hát lovagold meg és maradj rajta, ne tekint le, vissza, ne engedd el a kantárt, mert hopp...
*és az fáj
*meg a vágtató lovat, energiát, már nehéz megülni
*és nem biztos h meg vár
*nemtom érted-e mire gondolok:)



éski tudja, lehet nap mint nap elsétál melletted

drown in the now

kedvesaranyosŐ : te vagy a janka ?
kedvesaranyosÉN : hát, ha rámjankára gondolsz, igen, amúgy nem
kedvesaranyosŐ : szuper : ) én xy vagyok .. neharagudj már, csak valamelyik nap néztelek myvipen és azt hittem, hogy egy mocskos drogos idealista művész vagy .. de ahogy az előbb láttam, hogy hogy mosolyogsz meg beszélsz meg minden, áá, meg kell mondjam, szégyellem magam
kedvesaranyosÉN : hát ez szuper *nevetés
kedvesaranyosŐ : hehe, bocsesz
kedvesaranyosÉN : nincsgond

hát, nem is tudom .. ez most komoly volt ? barátnőm határozottan állította, hogy megtörtént, ott állt mellettem ..
nekem valahogy nem sikerült felfognom
mocskos drogos idealista művész
igen, biztosan anyukám is így emleget a hátam mögött, ha a traccspartin szóba kerülök

részeg halottakat nem szolgálunk ki !

dobban a szív
olvad a vénádban
olvad az artériádban
szétárad

kishuncut belebújik ajkadba, és addig húzza míg a szemednél jobban nem mosolyogsz

eggyé válsz a valóságoddal
ketten vagyunk

tikKtakK
nem tudom levenni rólad a szemem
szemeink beszélnek ajkaink helyett, mindkettőnknek mást – mást mondva
mikor arra fordítom a fejem, a fantáziám szabadon garázdálkodik
másra vársz
másra várnék

tudod én próbáltam
képzeletben már annyiszor megtettem

hallom a csendet, ahogy kopogtat szívem kapuján

hibáztam, elrontottam
nem mindig jön be az őszinteség
pedig nem akartam hogy megijedj
mégiscsak összejött

és aztán támadtál, és becsaptál
most pedig csend van

és a csend jobban fáj, mint a hazugságaid
a csendnek nem vagyok része

hiányzol is és nem is, valahogy üres vagyok nélküled
tudnálak még szeretni, tudnálak ölelni és csókolni, de soha többé nem bíznék meg benned.
soha.

magam tenném tönkre az örökös aggódással:
hol jársz, mit és miért hazudsz nekem már megint ?