nem szeretem, amikor ringatnak, enekelnek, babusgatnak, mert annyira konnyu megszokni a szepet es a jot, a viszonzott erzelmeket, ami ugyebar a kepzelet leghatekonyabb osztonzoje
na, es ha mar magasan vagy a leleklovon, akkor esel a legnagyobbat, es persze, hogy pofara
betorik az orrod, kitorik nehany fogad, levalik egy darab a lelkedbol, megcsunyulsz, faj is, rossz is

mindig a legfeltettebb es legszebbnek igert almaink tornek ossze es minket is szilankosra

latom ahogy minden darabokra hullik, elmosodott arckepem a potyogo szilankokban

hangtalanul uvoltok, es terdre rogyok, feladtam