- milyen színű a szomorúság ? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - hallod ? azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság ?
- mint a tenger, amikor magához öleli a napot. haragosan kék.
- az álmoknak is van színe ?
- az álmoknak ? azok alkonyszínűek.
- milyen színű az öröm ?
- fényes, kis barátom.
- és a magány ?
- a magány az ibolya színét viseli.
- mennyire szépek ezek a színek ! küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. a csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- és a szeretet ? elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet ?
- pont olyan, mint ahogy elképzeled, kis barátom - válaszolt a fa.
- na és a szerelem ?
- a szerelem színe a telihold.
- vagy úgy. a szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
majd messze az űrbe bámult. és könnyezett.