az idővel való manipuláció nem éppen egzakt* tudomány
mint minden művészet, ez is személyre szabott
én úgy próbálkozom elmulasztani a nagysemmibe veszett órákat hogy elveszek a semmiben, akárcsak ők
ölelő karjukban minden csak pillanatokká lesz
de tőlük messze, a gondolataimmal összezárva, egy évnek tűnik minden ezredmásodperc
ilyenkor ha tüsszentek, a szívem is egy évre áll meg, ami fura ha belegondolok
egy év szívdobbanás nélkül
pedig hogy szeretem hallgatni
milyen jó néha egy kicsit megállni, nemigaz ? :)
hiszen a legszebb pillanataink szépségbe burkolva rejtőznek el életünk másodpercei közt
és ha megállsz, csak akkor láthatod kibontakozni
hát állj meg, és segíts neki hogy megmutathassa magát
*megkérdeztem Sári Helyes Szabó barátomat, és így kell helyesen írni
.......................................................................
érzek
hogy átéli-e más ? és ujjong-e megrészegülten az élménytől ? ki tudja …
ki tudja más látja-e egy mosolyban az egész világot, egy érintésben az életet, egy csókban az örökkévalóságot .. érzi-e a szüntelen áramló, átalakuló szeretet minden rezdülését múló pillanatokban .. mert én igen
ma csak azt tudom, hogy van, akinek a lélegzetvételhez hasonló az élet ezernyi apró csodája .. a szépsége szürkülve veszti varázsát - mint a könyv - a rajongott földre hull feledten ..
az érzést őrizni kell . dédelgetni . osztozni rajta és megköszönni . ezt felejtik el sokan . amink van természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz . és itt követjük el a hibát . semmi sem természetes . nem a levegővétel, nem a megtett lépés, nem az erős szívdobbanás . csak addig, amíg birtokoljuk . addig, amíg balga módon úgy gondoljuk a miénk ....
hogy átéli-e más ? és ujjong-e megrészegülten az élménytől ? ki tudja …
ki tudja más látja-e egy mosolyban az egész világot, egy érintésben az életet, egy csókban az örökkévalóságot .. érzi-e a szüntelen áramló, átalakuló szeretet minden rezdülését múló pillanatokban .. mert én igen
ma csak azt tudom, hogy van, akinek a lélegzetvételhez hasonló az élet ezernyi apró csodája .. a szépsége szürkülve veszti varázsát - mint a könyv - a rajongott földre hull feledten ..
az érzést őrizni kell . dédelgetni . osztozni rajta és megköszönni . ezt felejtik el sokan . amink van természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz . és itt követjük el a hibát . semmi sem természetes . nem a levegővétel, nem a megtett lépés, nem az erős szívdobbanás . csak addig, amíg birtokoljuk . addig, amíg balga módon úgy gondoljuk a miénk ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése