betegesen kapaszkodom abba az érzésbe
már az ujjaim belefehérednek, a szívem beletompul

te meg csak mosolyogsz amikor felnézek, és nézel, azzal az igazán oda vagyok érted nézéssel

én meg már nem tudom hova tenni ezt az egészet
annyira jó és annyira rossz
szeretnélek, és szeretlek is, de csak félve, csak magamban
de még magamnak sem teljesen bevallva, nem merném, tudom, hogy abból egyszer már nagyon rosszul jöttünk ki

rossz, hogy néha felbukkansz, felbojgatod az életem, az érzéseim, és persze ebben csak a néha a rossz

vagy amikor megkérdeztem, hogy végre elolvastad-e a hajnal novellám kéziratát, és félve felnézel, teljesen álomhártyás pupillákkal és igazán elvarázsolt tekintettel azt mondod hogy gyönyörű és hogy hihetetlen hogy neked íródott, na akkor vesztettem el megint a fejem

a legjobb, hogy ezt mind magamnak írom, és talán alig akad valaki aki olvassa, te pedig biztosan nem vagy köztük ...ennyi, ami megnyugtat, hogy nem fogod megtudni mi az ami bennem kavarog
és amennyire kishülye vagy, a bamba tekintetem mögül nem fogod tudni kigondolni, hogy mi is történik bent

és összefüggéstelen volt és semmit mondó
nem tudom kifejezni az egészet
sajnálom

életemben először, azt érzem hogy nincs mit mondanom az embereknek
nincs meg a késztetés hogy akár értelmeset, akár értelmetlent kiejtsek a számon
saját magam nem értem, mért várnám hogy majd mások ?

én vagyok a mindig kedves lány, akivel nincs semmi probléma
mindig te vagy a problémás, tudom
de értelmes indokot nem tudsz rá adni, hogy mért bántasz, és választasz el magadtól
hagysz ott köszönés nélkül, emésszem csak magam
neked azt mutatom, hogy igazából nem érdekel, de közben nincs más amin törném a fejem egész álló nap ..........


tudod mit szeretnék ?
eltűnni
nem magam elől
csak előled
de valamit hátrahagynék, ami mindig birizgálná a kislelked és éreznéd hogy létezem és hogy hiányzom
de ilyen nem lesz, gondolom
pedig szeretném

de ez én vagyok

te magasfokon műveled az eltűnést
és mindig hátrahagysz valamit ami mindig birizgálni fogja a kislelkem és tudom hogy létezel és tudom hogy hiányzol

egyre nehezebben viselek mindent
úgy érzem, minden jó, és persze hogy rám szakad a plafon
mindig akad valaki, aki szembe jön nekem
a lábamra lép, gyomron vág, majd még arcon térdel
persze mindezt szögesdrót gyengédségű szeretettel, hogy azért mégse fájjon annyira, de azért még én érezzem magam rosszul


jól megy, emberek !