egy kicsit most feladtam
egy kicsit bele is haltam
probalom masok altal ismerni, megelni. a legnehezebb az egeszben, hogy nem masokra lenne szuksegem, hanem rad, hogy kisajatithassalak egy kicsit. egy percre, egy orara, egy estere. talan.
csak pillanatok voltak, amelyekben mindketten ott voltunk. te mosolyogtal, en nem mertem.
te ereztettel, en meg feltem. eltakartam az arcom, gondoltam ugysem tetszene. most sem tudom, mi volt akkor.
tobb vagy kevesebb, mint amit elni mertem.
tobb vagy kevesebb, mint amit neked mutatni mertem.
es talan nem is szep, hogy mult idoben beszelek rolunk. hogy hangozna jobban ? ha nem is hangozna sehogy, ugye ?

ragadjunk csak bele ebbe, a felettebb szivacsos allapotba, ahol az almok meg erzeketlenul suroljak arcom, es olyan teljes dallamokat dudolnak, melyek kenyszeritenek, hogy kepes legyek hinni, ez a valosag