könnybe lábad a monitor. a szék támlája megsajdul a hátamon. az egér elgémberedett az ujjaim között. a padló zsibbad a lábam alatt. a poharam is ásít. álmos ő is. jóbarátom: Miss Nes Tea szomjas. megértem, hisz csak pár korty lötyög a gyomrában. mea culpa. a kongó csönd ráripakodik az éj halk neszeire. a cybertér összezsugorodott, érdektelenné vált, nem köt le milliárdnyi információ. kiszabadultam a háló fogságából. elengedett.
tagjaim úgy döntöttek, megmozgatnak. kimegyek a teraszra. tigrisem, mintha várt volna, azonnal mellettem terem. hűvös orrát tenyerembe fúrja. nem lehet nem megsimogatni. hálanyávogás. leülök a sámlira. cicám ölbe kéreckedik, meleg aranysárga szemeiben visszatükröződik a Hold. a ház előtt álló lámpaoszlop duzzogva sápadozik.
babusgató fültőcirógatás. dorombolás.
bármit tennék is, nem tudnám meggyilkolni önzetlen, tiszta szeretetét.
néha emberi tulajdonságokat keresek benne. aztán elszégyellem magam, amiért megalázom ezzel. rosszallóan néz rám, mert cigarettára gyújtok. mélyen beszívom. aztán sóhajtva kifújom. enyhe nyári éj. egy kíváncsi harmatcsepp anyukám egyik dzsungeli zöldségének levele csúcsán ringatózva bámul ránk.
kár, hogy nem ismerem ki magam az égi tárlatban. vajon melyik a taurus? és melyik az aqvarius?
messze vannak egymástól?
messze! sajnos nagyon messze!
egy madár szárnya szétmetszi a levegőt. a távolban a város fényei egyre sűrűbben pislognak. elnyomom az alig félig szívott cigarettát. Zsernyák egy navégreidejevoltmárprüszköléssel nyugtázza.
izmaim megfeszítenek, gerincem roppant egyet rajtam.
tarkóm megborzongatja a hús nyugati szellő. beleremegek a homályba. fülem távoli, felismerhetetlen eredetű zajoknak susog. ajkammal megnedvesítem nyelvem hegyét. újabb fuvallat. felkapja gondolataimat. röppennek.
valahonnan ismerem ezt az érzést.
le kellene feküdni. álmodni. téged.
még egy szippantás az éjszakából. lehajolok Zsernyákhoz, füleit kezembe ragadom, homlokához szorítom homlokom. megértően dörmög. tudja, ő tudja. köszönőn arcon paskolom. elkapja kezem. félelmetes, hogy ezekkel az agyarakkal hogyan tud ilyen gyengéd lenni. hihetetlen.
bemegyek. leültemkor a szék morcosan felnyikkan. semmi értelme, okosabb, ha ágyba bújok.
kapcsolat bontása. kilépés. hallódó zümmögés: monitor elszürkül. a ledszentjánosbogarfények kihunynak.
az ágynemű hidege felszítja a lázt a testemben. a kispárna a fejem alá gyűri magát. a paplan maga alá bújtat. lehunyom a szemem. aztán kinyitom. végül is oly mindegy. aztán mégis újra lehunyom. aludni volna jó. lassan vánszorognak a percek. imbolyogva. megint csigalassúságú órákat kell várnom, hogy láthassam, amint betűid szavakká, szavaid mondatokká, mondataid érzésekké alakulnak a képernyőn..
várok. rád. várok.
álmodlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése