ez még télen volt, amikor összevesztünk nagyon .. emlékszel ?

én sosem fogom elfelejteni




mindig jön, ha kell, ha nem. ha fúj, ha szakad, mindig ott van. talán eddig is mindig is ő kellett volna. mindig hiányzott valami, mindig üres volt és silány. jöttél, nem hoztál sokat, nem mutattál sokat magadból, nem árultad el ki vagy te valójában, ki lakozik benned kivel beszélek igazán, kinek a szemébe bámulok kinek a kezét fogom és szorítom olykor-olykor. rám hagytad. és ekkora utazást és felfedezést, a fejedben kutatást, a lelked kulcsának keresését... sosem volt ehhez szerencsém. így, ilyen erősen és alázatosan a másikba látni, olvasni benne, akár egy nyitott könyv. sohasem vártam a másiktól sokat. sohasem akartam, felszakítani a mély sebeit, sohasem akartam a múltban vájkálni. te jöttél, mint akinek nincs más, jobb dolga mintsem az én múltam kutatni beleásni magad elmerülni benne és megérteni.

és most. köszönöm ezt neked. hogy ilyen durván és egyértelműen a tudtomra adtad e nélkül semmire se számíthatok. mert durva volt és fájt. hogyan lehet az, hogy ha én nem kívánom, ho más kitegye elém azokat a lapokat, amit nem akart, te pedig ezt követelted tőlem. nem értettem mire föl, dacból és büszkeségből majdnem eldobtalak. hát, menj utadra, ha így kellek, nekem te így nem kellesz. aztán rájöttem. többet veszítenék, mintha beszélnék. de olyan nehéz erről beszélni. valahol örülök, hogy ez nem élőben történt. mert azt hiszem nem tudtam volna kikeverni a tökéletes arckifejezést, egy olyat amiből te mit sem sejthettél volna, mit érzek. képzeld, sírtam is. pedig mennyiszer mondtam már neked, hogy ugye a sírás, csalás. mégis csaltam. csaltam az érzékszerveimmel és most kinyilatkoztatom.

nem várok sajnálatot most tőled. csak azt akarom, hogy tudd ez mennyire fontos volt. mennyit fordult ettől az életem. egyszer nem úgy történtek a dolgok, ahogy én akartam. és most milyen érzés ez, igazán felemel. olyat mutattál, amit nem ismerhettem volna meg. mindig is fél életet éltem. mindig is gyáva voltam mindenhez, és mindenkihez. és most jöttél, felforgatsz mindent körülöttem, a szerelmemet akarod titkon, én is a tiéd, de nem beszélünk róla. folyton rá hagyjuk, ahhoz sok idő kell. és tényleg sok idő kell hozzá. mégis megjelensz a semmiből valahol vártalak, valahol mégse, nem rád számítottam. tudtam is, hogy jönni fog, mindig jönnie kell valakinek, aki majd ezt mind megteszi. de mégse rád. másképp jöttél, mást hoztál, mást mutattál. én meg felkészületlenül. gyereknek érzem magam és lesütöm a szemem amiért így tudtam és éreztem mindig is. tudtam valahol nagyon mélyen, nem vallottam be magamnak, hogy ezzel így nem stimmel valami, valahol el van törve a kapcsolat, amit én nem hagyok kibontakozni. azt hittem mindig is, ez így jó, mindkét félnek, ez a halk csendben maradás, másik mellett elnézés. úgy érzem most bölcsebb lettem. nem kezdődött el teljesen, nem vagyok a közepén, messze van a vége, a teljesség vége, nehéz is lesz, fájni is fog, mégis hálám érte.

ezt már nem akarom tönkretenni

az elmúlt egy év alatt annyi kapcsolatomat tettem tönkre, hogy szerintem két kézen nem tudnám megszámolni

ésés nem jószántamból tettem tönkre
utálom bántani az embereket .. annyi minden kiveszett belőlünk már .. legalábbis a többségből .. tisztesség, őszinteség, szeretnivágyás .. de akkor ha már érzéseink nincsenek, legalább emberségesek legyünk már a másikkal .. de nagyon az se megy .. mindig csak ez az undorító hatalmiharc, nagyravágyás .. utálom, felfordul az egésztől a gyomrom



és amúgy meg mindig magamat adtam .. nem szoktam éppenséggel sokszor az eszemre hallgatni, mindig is a szívem után mentem
http://www.youtube.com/watch?v=Ubw4shxkvdI

sokszor ebből van a baj .. félnek az érzéseimtől, vagy épp a sajátjuktól .. nagy bátorság szeretni valakit és engedni hogy viszontszeressen ....


pár hónapja megismertem egy fiút .. de akkor még olyan szinten belevoltam gabalyogva daniba hogy sok minden mellett elmentem
azt hiszem, ezért sem vettem őt észre
beszélgettünk, élveztük egymás társaságát .. ami a mai napig megmaradt
és én nagyon megkedveltem őt
néha úgy érzem hogy már neki is sok vagyok .. és nagyon félek hogy elrontom valahol megint, és továbbra sem kellek senkinek
vagyis kellek, hogyne kellenék, voltak próbálkozásaim .. de ott nem éppen volt túl nagy hangsúly a lélekre fordítva .. inkább a testek elegyedtek beszélgetésbe, én pedig arra nem vágyom ....

ezt már nem akarom tönkretenni

- milyen színű a szomorúság ? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - hallod ? azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság ?
- mint a tenger, amikor magához öleli a napot. haragosan kék.
- az álmoknak is van színe ?
- az álmoknak ? azok alkonyszínűek.
- milyen színű az öröm ?
- fényes, kis barátom.
- és a magány ?
- a magány az ibolya színét viseli.
- mennyire szépek ezek a színek ! küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. a csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- és a szeretet ? elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet ?
- pont olyan, mint ahogy elképzeled, kis barátom - válaszolt a fa.
- na és a szerelem ?
- a szerelem színe a telihold.
- vagy úgy. a szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
majd messze az űrbe bámult. és könnyezett.

" túl régóta mindegy janka, és ezt te is tudod "

hogyan kell kikeverni az arcpalettáról a tökéletes kifejezést ?
hogy mindenki nyugodtan üldögéljen mellettem békés lelkivilággal hogy nincs semmi bajom


" szívd el ezt, és ne érdekeljen semmi "
és utána ?




elég szétesős volt a hétvége
valahol elhagytam egy darabot magamból
vagy eddig is üres voltam itt ott, csak mindig volt valami behatás ami egésszé tett
amitől legalábbis egésznek éreztem magam

most megint minden és semmi
a libikóka közepén csücsülök
és kiegyensúlyozom a lelkivilágom

nem tudom meddig lesz ez így
csak ülök

a tudatlanság áldás

és ha nincs tudatlanság, marad a kétely

mindig fennáll a lehetősége, hogy rossz oldalról fogjuk meg a dolgot

a távolság íze

hogy búcsúzol el valakitől aki nélkül el sem tudnád képzelni az életed ?
én leginkább sehogy

szétharaptam az alsó ajkam, ömlök belőle

szeretnék kicsit megszűnni
kicsit kiradírozódni
kicsit kitörlődni mindenkiből

csak egy pár hetet szeretnék, egyedül


szeretném magamat egy kicsit
csak egy kicsit hogy vagyok
csak egy kicsit hogy jóember vagyok
csak egy kicsit

a február úgy látom a környezetem számára az átmeneti időszak
pangunk a jelenünkben, bízva a jövőnkben
és várjuk a tavaszt
várjuk

igen, tudom

ez ma már a negyedik bejegyzés

de megint inszomniás vagyok, vagyis álmatlanságban szenvedek
utoljára akkor volt amikor augusztusból szeptemberbe fordultunk, és tönkrement a magánéletem, ráadásul a rohadék iskola is nyomasztott

hetekig nem tudtam aludni
kaptam teát
kaptam bogyót
kaptam ölelést
kaptam alvótársat

nem ment

aztán volt egy váratlan sms október elején
megint felbukkant :)
este pedig telefonált hogy találkozzunk
a fiú kiütötte az álmatlanságot
aludtam mint a tej
persze ahogy sajnos most nem aludhatok téli álmot, a tejalvás időszak sem tartott sokáig, de legalább tudtam
és álmodtam
és boldog voltam és öleltem, fejben

és a mai nap megint kizökkentett
megint nem tudom lehunyni a szemem
megint csak ülök itt
szűkül a pupillám
lassan megint rákezdenek a tűk fejemben
és zombulok egésznap
külvilág hangerő : 0
külvilág érzékelés : 0
mibaj ? - kérdés elhangzása : megszámlálhatatlan
ráérkező válaszok : 0

megint

megint megy a szenvedés, megint nem tudom hol a helyem
megint úgy érzem hogy bántottak, holott ez benne volt a pakliban, okkal történt valószínűleg, lelkileg megint vak vagyok
nemtudom mit kellene tennem, hogy egyszer végre ha már közelebb kerülök valakihez, akkor közel is maradhassak


megint csak tapogatózom majd, amíg nem találok valakit, akinek a keze után bizton nyúlok
akinek merek mesélni álmaimról, terveimről
akinek minden szavára odafigyelek, és amikor nem tud mit mondani én visszaidézem mit mondott régebben hasonló helyzetben
aki előtt el merek pirulni
akit szerethetek

sz. cs. t.

nyitok egy kávézót a túlparton, hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését, nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a bimbókból, szeretni fogom a csillagokat, angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit, hogy klaviatúra, nem veszek a kezembe

nem fogok azzal foglalkozni mi a feladatom, miből élek meg, ki utál, ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában, és beszélgetni fogok az emberekkel, illetve leginkább meghallgatni őket, akkora türelemmel, ami csak a birkáknak van

békésen fogok legelészni a kenderültetvényemen, ígérem

hánynom kell

felesleges bárkit is megkedvelni

felesleges

........
úgy érzem ha törölnélek az életemből valami szörnyűség történne

volna kedvem hogy jó kedvem legyen

néha fel sem fogom, hogy kézenfogva elsétálgatok az évekkel
ma is rábukkantam két évvel ezelőtti beszélgetéseimre, a kétezerhetedik évi nagyszerelmem
és milyen hülyeségeket írogattunk, és naivan hittünk mindenben, amiben közös reményt láttunk


de én mindig is zűrös voltam egy kicsit .. legalábbis ez az általános vélemény
gyakran gabalyodom bele a lelkébe, nem ismerjük egymást, az a baj
de legalábbis nem tudom összehangolni a szürkeségemmel
hiába sorakoztatom fel az észérveimet, fittyet sem hány rám
egy okádó lélek, gyönyörű
mondom neki, egésznap fűzögetem, hogy ez így nem lesz jó, ne csináld
nem ér semmit
érdekes, hogy nem tud annyira racionális lenni, mint én
mért nem lehet csak egy kicsit gondolkodni ?

mert az a te feladatod, te nagyon lila

ne nevezz így, már kértelek, én szürke vagyok, sosem leszek lila, ártana a biznisznek

perszepersze, lazíts már a tekervényeiden, felesleges egésznap járatnod magad, őt úgy sem te érdekled, mikor hallgatott rád utoljára ?

mindig rám hallgat először, de mindig benned reménykedik ....

naezaz .. agyon agyalja magát, de legszívesebben mindennek ellent mondva cselekedne, sőt meg is teszi

meg ..


hát igazából nem tudom hol rontom el mindig .. mert ha engem szeretnek akkor rosszul érzem magam és menekülőre fogom, ha viszont én szeretek, engem ejtenek fejre
vagy csak túl sokat agyalok

i've lost the use of my heart

a várakozásban van valami jó.
szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz
azután egész közelről csodálni a másikat
megismerni egy másik világot, az övét
így mulatni a perceket, és végül elbúcsúzni egy új találkozás reményében
és abban a várakozásban is lesz valami jó, lesznek ismerős mosolyok és integető kezek, és lesz másik világ, ami már ismerős lesz, de mégis ismeretlen
és lesz búcsú is, de nem lesz fájdalmas, mert tudjuk mindketten, hogy lesz újabb várakozás, ami megint hoz jót és mosolyokat és kezet és másik világot és búcsút és az új találkozás reményét

.................................................
van egy rendszeres olvasóm, már akiről tudok, mert azért remélem akad még :)
örülök neked kedves idegen : )

mára nincs bejegyzés ..............

http://www.youtube.com/watch?v=JbZzgwn-DHU

csak néha fut fel a pupilla néma függönye

a péntekem mindig rohanásból áll
rohanok álmomból a valóságomba
valóságomból a gondolataim rántanak ki
kívülről nézem magunkat
ülünk a padban, várunk
várjuk hogy a percek egymáson taposva rohanjanak előrébb és előrébb, szabaddá téve számunkra az utat


véget ér a hét, csengetnek ki
mi rohanunk az életünk elől, vagy éppen utána
emberfüggő
kedvfüggő
pillanatfüggő


engem a vonat vár, nem az életem .. az életem mindig velem van, csak nem mindig élek vele .. akár a boldogság .. mindig velem van az érzés, csak a lehetőséget nem kapom meg mindig hogy át is éljem


hideg van
sétálok az andrássy úton
körbevesznek életek
mindegyik mellett elmegyek
nem figyelek
várom hogy zöld legyen
várom hogy legyen valami
hogy jöjjön a cukrosbácsi és raboljon és mondja hogy minden rendben lesz, egy jobb helyre visz, ahol már mindenki ott van, akit szeretek, hogy kiderüljön róla, nem is gonosz, csupán csak szeret meglepetést okozni

hogy valaki megöleljen
hogy valakinek hiányozzak
hogy valaki csakúgy felhívjon és megkérdezze, janka minden rendben van ?
hogy valaki legyen nekem


hogy ne kelljen apám nevével élnem
hogy minden félreértést eldobhassak
hogy végre legyen látszata annak amit művelek


hogy végre észrevedd, te rontottad el és én csak szerettelek volna szeretni, amit te nem engedtél, mert mindig is első helyen álltál magadnak
hiába mondtál bármit is
hiába bíztam benned és vártam hogy várj rám
hogy engem akarj
hiába
és most már két hónapja hogy semmi
abszolut semmi
nem keresel
nem kereslek .. minek is ? hogy megint bánts ? hát annál okosabb vagyok
viszont sokkal jobban szeretlek
hat hónap amit soha sem fogok visszakapni
sem időben, sem boldogságban
fizikai jelenléted nélkül boldogabb és élhetőbb emberré tettél
és ezt köszönöm
de a találkozás múlt felül igazán mindent
én azt hittem meghalok egyetlen érintésedért
és meg is haltam, de újjá is születtem azon nyomban, azt éreztem hogy igazán élek
a kalitka amibe zártál nem fogság volt számomra
inkább önként vállalt boldog rabságom
elfelejtettem repülni
elfelejtettem önmgam lenni

és éppen tél közepén engedtél utamra, a kalitkát bezártad én pedig kint ragadtam
taníts meg újra repülni, tanítsd, meg hogy kell élni nélküled
hogyan kell szárnyalni a messzi fellegekben ? hogyan kell nem gondolni rád ?


máshogyan képzeltem
igazán el is feledkeztem rólad kicsit
amikor valaki megint megkérdezte hogy mi van veled ?
ilyenkor inkább nem mondok semmit
minek vennélek a számra, minek mondanék én bármit is rólad
hiszen nem vagyok senkid, nem is tartozom hozzád, a közöspillanatunk és emlékeink is ezt mutatják : )
köszönöm hogy átsegítettél a legnehezebb hónapokon
köszönöm hogy feledtetted velem a fizikai fájdalmat hogy megmutattad az egésznapos kötelező fekvésben is lehet jót találni
és hogy érdemes megtanulni újra járni
köszönöm hogy bántottál hogy nem voltál őszinte
de legfőképpen azt köszönöm hogy reményt adtál mikor azt hittem nincs tovább és hogy majd biztosan tolószékbe kerülök
..............................


megint elkalandoztam, megint neki írtam, sajnálom srácok :\
dehát ez már csak ilyen seb
talán sosem fog begyógyulni igazán


de azért próbálkozom : )



tud valaki adni egy sebtapaszt ??

im in trouble but it feels like heaven

ma minden porcikám ellent mond
legszívesebben már oldalakat írtam volna
de a gondolataim cserben hagytak
egy jó mély cserben
mi az a cser ?
vagy ez valami ragadványszokás hogy így használjuk ?
vagy tudatlan vagyok
nemtudom
aludni vágyom, de úgy érzem mégsem kellene
mintha szétszakadnék de közben meg ennyire sosem voltam még egyben

sírnék, nevetve fetrengenék
közben pedig szenvtelen arccal ülök itt

kiszaladnék a világból, fejemre húznám a takaróm és tél végéig aludnék
itt gépelek

emberek között lennék, én szeretnék lenni az utolsó a földön
telefonálok

táncolnék, bámulnám a falat
fekszem


üres az agyam ? az hát, tökéletes egyensúly. alkotói válság. valami nincs rendben. túl jó minden

júliusközepén volt, két fájdalomcsillapítö között

könnybe lábad a monitor. a szék támlája megsajdul a hátamon. az egér elgémberedett az ujjaim között. a padló zsibbad a lábam alatt. a poharam is ásít. álmos ő is. jóbarátom: Miss Nes Tea szomjas. megértem, hisz csak pár korty lötyög a gyomrában. mea culpa. a kongó csönd ráripakodik az éj halk neszeire. a cybertér összezsugorodott, érdektelenné vált, nem köt le milliárdnyi információ. kiszabadultam a háló fogságából. elengedett.
tagjaim úgy döntöttek, megmozgatnak. kimegyek a teraszra. tigrisem, mintha várt volna, azonnal mellettem terem. hűvös orrát tenyerembe fúrja. nem lehet nem megsimogatni. hálanyávogás. leülök a sámlira. cicám ölbe kéreckedik, meleg aranysárga szemeiben visszatükröződik a Hold. a ház előtt álló lámpaoszlop duzzogva sápadozik.

babusgató fültőcirógatás. dorombolás.
bármit tennék is, nem tudnám meggyilkolni önzetlen, tiszta szeretetét.
néha emberi tulajdonságokat keresek benne. aztán elszégyellem magam, amiért megalázom ezzel. rosszallóan néz rám, mert cigarettára gyújtok. mélyen beszívom. aztán sóhajtva kifújom. enyhe nyári éj. egy kíváncsi harmatcsepp anyukám egyik dzsungeli zöldségének levele csúcsán ringatózva bámul ránk.
kár, hogy nem ismerem ki magam az égi tárlatban. vajon melyik a taurus? és melyik az aqvarius?
messze vannak egymástól?
messze! sajnos nagyon messze!
egy madár szárnya szétmetszi a levegőt. a távolban a város fényei egyre sűrűbben pislognak. elnyomom az alig félig szívott cigarettát. Zsernyák egy navégreidejevoltmárprüszköléssel nyugtázza.
izmaim megfeszítenek, gerincem roppant egyet rajtam.
tarkóm megborzongatja a hús nyugati szellő. beleremegek a homályba. fülem távoli, felismerhetetlen eredetű zajoknak susog. ajkammal megnedvesítem nyelvem hegyét. újabb fuvallat. felkapja gondolataimat. röppennek.
valahonnan ismerem ezt az érzést.
le kellene feküdni. álmodni. téged.
még egy szippantás az éjszakából. lehajolok Zsernyákhoz, füleit kezembe ragadom, homlokához szorítom homlokom. megértően dörmög. tudja, ő tudja. köszönőn arcon paskolom. elkapja kezem. félelmetes, hogy ezekkel az agyarakkal hogyan tud ilyen gyengéd lenni. hihetetlen.

bemegyek. leültemkor a szék morcosan felnyikkan. semmi értelme, okosabb, ha ágyba bújok.
kapcsolat bontása. kilépés. hallódó zümmögés: monitor elszürkül. a ledszentjánosbogarfények kihunynak.
az ágynemű hidege felszítja a lázt a testemben. a kispárna a fejem alá gyűri magát. a paplan maga alá bújtat. lehunyom a szemem. aztán kinyitom. végül is oly mindegy. aztán mégis újra lehunyom. aludni volna jó. lassan vánszorognak a percek. imbolyogva. megint csigalassúságú órákat kell várnom, hogy láthassam, amint betűid szavakká, szavaid mondatokká, mondataid érzésekké alakulnak a képernyőn..
várok. rád. várok.
álmodlak

sunyinka

nagyonsooookat nevettem ma:D
de holnap történelem témazáró, szóval tanulok

elég jól megy, nem ? :D

namindegy, tartottam ma fakton kiselőadást és csak meséltemésmeséltem a csongor és tünde keletkezésének történetét, érdekességeket tükördramaturgiákról és beszélőnevekről, illetve a prostituált első modern magyar irodalmi ábrázolásáról
és mire befejeztem, a tanárnő annyira elveszett szavaim erdejében, hogy szólnom kellett kétszer hogy vége az előadásnak ... a tanárnő meg csak annyit mondott, sajnos ötösnél jobbat nem tudok adni ... hát az nekem mindegy, imádok beszélni szóval ez épp elég volt, az ötös meg csak pláne
okosnak is szeretek tűnni
mert annak nem éppen mondanám magam .. inkább fantázia dolgában felülműködőnek :) kifejezőbb

fincsi ez a chiliscitromos lays chips
bár citromlángokat beszélek, de ez senkit sem zavar, télen mindenféle tűznél jó melegedni ;)

tegnap megin bad request-et kaptaam ..

01 02 10 - take a breath, take it deep

hozzám szakállasan és vakolatlan érkeznek el a csodák

2 x 2 = 4

csipkebokor nyílik ki mindenütt
de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik
és aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik

az a legboldogabb akinek kifordítható a bőre

mert ki is nézhetne túl önmagán



amit fölállítunk, az föl van állítva
de amit fölállítunk nem jelent semmit