jön egy kis áramszünet
egy kis kiradírozódás
egy kis feledésremélés

magam leszek a parton az álmaimmal, a jelenemmel és a pillanatokkal
engedem majd hogy mélyre húzzon
hogy megpróbáljon megfojtani és talán nem is fogok küzdeni ellene
és megfulladok ezerszer
ezeregyedikre pedig csak pofán vágom az életem
és továbblépek

szeretem
kergetem az álmot
élek a gondolatban

nincs nincs nincs és nem tudom mikor lesz
hiányzik
eddigi életem legédesebb búcsúja volt, szerencsére nem végleges, legalábbis remélem
hiányzik a jelenléte
ilyen még nem volt velem .. mindig mondták hogy van ez az űr, ott bent és hogy az nőhet és rossz lehet, meg hát űreskedik
sosem hittem
most már tudom

ma valahogy annyira az volt az érzésem hogy újra tizenöt vagyok, és most kezdek el koncertekre járni, most kezdem megtalálni önmagam, persze, valószínűleg ezt az is nyomatékosította hogy egésznap 30Y-t meg kispált hallgattam
mint két éve: )

az egész napomat a múltban töltöttem és annyira nem tetszett
hiányoznak az elsők megélésének pillanatai
már semmi sem ugyanolyan, mint az az első volt, és nem is lesz
nem mondom, hogy nem bánom, csak a boldogságom kisrészét elveszi tőlem, így pedig nem teljes, és mindig ott lesz egy kevés melankólia az ilyen dolgok mellett
nem rossz, nem rossz, mindig is szerettem ha nem a legboldogabb minden, mert ugye magas lóról könnyű pofára esni, de néha hiányzik, hogy ne csak újraéljem, hanem megéljem azokat a pillanatokat

István üzenete:

*ha egyfolytában olyan érzéseket élnél meg, mint amilyneek az első érzései

*akkor az lenne szar

*mert kb annyira szart sem érne

*bár lehet hogy csak én nemértem mire gondolsz