a várakozásban van valami jó.
szívdobogva készülődni, ácsorogni a megbeszélt helyen, izgatottan fürkészni a többiek arcát, hogy melyik mögül bukkan elő az ismerős mosoly, a kacagás, az integetésre lendülő kéz
azután egész közelről csodálni a másikat
megismerni egy másik világot, az övét
így mulatni a perceket, és végül elbúcsúzni egy új találkozás reményében
és abban a várakozásban is lesz valami jó, lesznek ismerős mosolyok és integető kezek, és lesz másik világ, ami már ismerős lesz, de mégis ismeretlen
és lesz búcsú is, de nem lesz fájdalmas, mert tudjuk mindketten, hogy lesz újabb várakozás, ami megint hoz jót és mosolyokat és kezet és másik világot és búcsút és az új találkozás reményét
.................................................
van egy rendszeres olvasóm, már akiről tudok, mert azért remélem akad még :)
örülök neked kedves idegen : )
ó, ez én lennék :)
VálaszTörlés