vasárnap, július 11

ma valahogy annyira az volt az érzésem hogy újra tizenöt vagyok, és most kezdek el koncertekre járni, most kezdem megtalálni önmagam, persze, valószínűleg ezt az is nyomatékosította hogy egésznap 30Y-t meg kispált hallgattam
mint két éve: )

az egész napomat a múltban töltöttem és annyira nem tetszett
hiányoznak az elsők megélésének pillanatai
már semmi sem ugyanolyan, mint az az első volt, és nem is lesz
nem mondom, hogy nem bánom, csak a boldogságom kisrészét elveszi tőlem, így pedig nem teljes, és mindig ott lesz egy kevés melankólia az ilyen dolgok mellett
nem rossz, nem rossz, mindig is szerettem ha nem a legboldogabb minden, mert ugye magas lóról könnyű pofára esni, de néha hiányzik, hogy ne csak újraéljem, hanem megéljem azokat a pillanatokat



István üzenete:
*ha egyfolytában olyan érzéseket élnél meg, mint amilyneek az első érzései
*akkor az lenne szar
*mert kb annyira szart sem érne
*bár lehet hogy csak én nemértem mire gondolsz

1 megjegyzés:

  1. Ha egyfolytában olyan érzéseket élnél meg, mint amilyenek azok a bizonyos elsők pillanatainak érzései, akkor azt nem tudnád értékelni, mert az volna olyan megszokott, amilyen most a nem elsők pillanatainak megélései. Az élet bohócai vagyunk... Gondoltam leírom letisztultabban, feszült idegállapot nélkül. Nem az én stílusom ennyit szarozni. Bár lehet hogy csak én nem értem:)

    VálaszTörlés