mint két éve: )
az egész napomat a múltban töltöttem és annyira nem tetszett
hiányoznak az elsők megélésének pillanatai
már semmi sem ugyanolyan, mint az az első volt, és nem is lesz
nem mondom, hogy nem bánom, csak a boldogságom kisrészét elveszi tőlem, így pedig nem teljes, és mindig ott lesz egy kevés melankólia az ilyen dolgok mellett
nem rossz, nem rossz, mindig is szerettem ha nem a legboldogabb minden, mert ugye magas lóról könnyű pofára esni, de néha hiányzik, hogy ne csak újraéljem, hanem megéljem azokat a pillanatokat
István üzenete:
*ha egyfolytában olyan érzéseket élnél meg, mint amilyneek az első érzései
*akkor az lenne szar
*mert kb annyira szart sem érne
*bár lehet hogy csak én nemértem mire gondolsz
Ha egyfolytában olyan érzéseket élnél meg, mint amilyenek azok a bizonyos elsők pillanatainak érzései, akkor azt nem tudnád értékelni, mert az volna olyan megszokott, amilyen most a nem elsők pillanatainak megélései. Az élet bohócai vagyunk... Gondoltam leírom letisztultabban, feszült idegállapot nélkül. Nem az én stílusom ennyit szarozni. Bár lehet hogy csak én nem értem:)
VálaszTörlés